Through the dark

19.rész

-Feladom, nekem ez nem megy!-vetettem le magamat a kanapéra a nappaliban.

-Dehogyis nem megy! Csak próbáljuk meg még egyszer!-kérlelt Josh.

A napok és hetek hihetetlen gyorsasággal teltek, és lassan azon kaptuk magunkat hogy már csak egy hét és itt van a bál. Minden táncpróbára elmentünk, amire csak lehetett, de ez a hülye keringő még mindig nem ment nekem. Vagy a saját lábamra léptem, vagy Joshéra, vag elfelejtettem forogni, vagy nem akkor forogtam amikor kellett volna. Az egész egy nagy katasztrófa volt.

-Jobban járnál, ha mással táncolnál. Csak lejáratlak téged.-ráztam a fejem és felkeltem.

-Chloe, ha te nem táncolsz velem, akkor senkivel nem táncolok.-jelentette ki.

Hozzábújtam és megöleltem. Karjait körém fonta és közelebb húzott magához.

-Ó ne haragudjatok, nem akartunk megzavarni semmit!-nevetgélt Anna.

Mindketten összerezzentünk a hangra Joshhal, hiszen nem is hallottuk az ajtónyítódást. Harry a nő mellett állt rengeteg szatyor társaságában, amiket a nagy karácsonyi bevásárlás alatt szerezhettek.

-Nem spóroltatok.-jegyeztem meg.

-Karácsonykor nem is lehet!-ujjongott Anna.

A nő egyre több időt töltött nálunk, és engem ez egyre jobban idegesített, tekintve hogy próbált egyre jobb és jobb fej lenni velem. Csakhogy én érthető okokból ezt elutasítottam.

Harry lepakolta a kezében tartott szatyrokat és a feltekert szőnyegre pillantott.

-Hát ez?-kérdezte.

-A keringőt gyakoroltuk.- válaszolt Josh.

Anna szemei felcsillantak és kabátját levéve lépett közelebb.

-El is felejtettem, hogy az a jövő héten van! Hát nem izgalmas?-nézett Harryre, aki kamu mosollyal az arcán bólintott.-Milyen lesz a ruhád?

Nem tudtam válaszolni a kérdésre. Teljesen el is felejtettem, hogy még nem vettem meg a ruhát, mert úgy voltam vele, hogy bőven van időm, de ebből az lett hogy teljesen kiment a fejemből.

-Ugye megvan már a ruhád?-kérdezte ijedten, mire én csak a fejemet ráztam.-Nathan!- kiabált Harryvel.-Még nem vettek neki báli ruhát?!

-Én öhm...-motyogott Harry.

-Ezt azonnal orvosolnunk kell!-kiáltott fel.

***

Egy óra múlva már csak hárman, Harryvel és Annaval jártuk a különböző butikokat egy tökéletes ruha után kutatva. Bármilyet próbáltam fel, egyszerűen nem tetszett magamon. Vagy a színe volt számomra előnytelen vagy a varrása. Na meg még az is rátett, hogy Anna folyamatosan olyan ruhákat próbáltatott fel velem, amiket az életemben nem vennék fel.

-És ez?-kérdezte Harry a shopping túránk során először megszólalva.

Bár a kérdés nekem irányult, a nő rögtön leszavazta a ruhát mondván, hogy nem hiszi el, hogy valaki egy ennyire kurvás ruhába öltöztetné a húgát. Pedig az igazat megvallva, nekem tetszett az a ruha. Burgundi színe volt, és bár a mellkas része dekoltált volt, még takarta azt, amit takarnia kellett. Hát igen, több ilyen alkalom is volt amikor eszembe jutott, hogy ameddig a nő önszántából tanított egy erősen vallásos iskolában, addig én kényszerből jártam oda.

-Basszus, már ennyi az idő?- kapott Anna a telefonjához.- Holnapra ki kell javítanom egy csomó dogát. Ne haragudjatok, de muszáj mennem! Majd holnap találkozunk!-adott egy puszit Harry arcára, majd elrohant.

A férfi megvárta míg a nő teljesen eltűnt, majd felém fordult.

-Neked melyik tetszik?

Kérdésére aprón elmosolyodtam. A kezembe vettem a vörös anyagot és elindultunk a próbafülkék felé, ahol hatalmas sor várakozott. Úgy tűnik nem csak én hagytam ezt az utolsó pillanatra.

-Bocsánat, hogy Anna mostanában ennyit van nálunk.-szólalt meg a semmiből.

Nem néztem rá, csak megrántottam a vállaimat. Mit kellett volna mondanom? Hogy dehogy baj? Vagy hogy nem is értem mit képzel magáról, hogy folyton felhozza őt hozzánk?

-Gondolom kezd komolyodni a kapcsolatotok. Érthető.-préseltem össze a számat.- Mióta is tart már? Két hónapja?-kérdeztem.

-Nem tudom, nem érzem úgy, mintha egy párkapcsolatban élnék vele. Mármint nyilván randizgatunk meg minden, de én nem kérdeztem meg tőle hogy lenne-e a barátnőm vagy bármi, szimplán egyre jobban tapad rám és már velem tervez egy csomó mindent. Istenem, mintha újra gimis lennék...

Megmosolyogtam akaratom ellenére is amit mondott. A 27 éves férfi, aki mindig biztos minden döntésében és határozott, most hirtelen olyan mint egy 15 éves fiúcska, aki még csak kezdi felfogni az érzelmek jelentését és ez teljesen összezavarja őt.

-Ez nem vicces!-mosolygott ő is.

-Csak fura így látni.-vallottam be, ajkaimon még mindig egy mosollyal.

A férfi a szemeit forgatta, én pedig végre sorra kerültem, így belibbentem az egyik fülkébe és elkezdtem vetkőzni. Nagyon sokáig tartott, hiszen amiatt, hogy december eleje volt hihetetlen mennyiségű réteget kellett magamra aggatnom hogy ne fázzak. Pár percbe beletelt, mire mindent levettem, majd belebújtam a ruhába.

-A francba már!-sóhajtottam.

-Baj van?-hallottam kintről Harry hangját.

-Nem érem el a cipzárt és nem tudom felhúzni.-mondtam, mire a férfi se szó se beszéd nélkül elhúzta a függönyt és bejött mellém.- Hülye, mi van ha valaki meglát?!-takargattam magam.

-Ne aggódj, már olyan régóta bent vagy, hogy mindenki a pénztárnál van, mert negyed óra múlva zár a bolt.-mondta.

-Akkor is szólhattál volna. Mi van ha úgy jössz be, hogy meztelen vagyok?-kérdeztem, mire a férfinak előbújtak a gödröcskéi a mosolygástól.

-Láttalak már úgy...-suttogta fülembe.

Hideg ujjaival végig simított a bőrömön, amibe én beleborzongtam. Hajamat eltűrte, majd felhúzta a cipzárt, így már teljes pompában díszelegtem. A ruha egyszerűen álomszép volt. Egy széles mosollyal az arcomon néztem végig magamon a tükörben.

-Azta.-szólalt meg a göndörke.- Gyönyörű vagy!

Megjegyzésére elpirultam, és lesütöttem a szememet. Harry megfordított engem, és állam alá nyúlva emelte meg a fejemet, hogy ránézzek. Ujjával elkezdte simogatni bőrömet, majd közelebb hajolt hozzám, de mielőtt megcsókolhatott volna megállt.

-Veled annyival egyszerűbb volt minden...-suttogta.- Feléd egyáltalán nem voltak kétségeim. Egyszerűen tudtam, hogy szeretlek.-sóhajtott, majd keserédesen végigmért mégegyszer és elhajolt tőlem.- De már mindegy...

Hatalmasakat pislogtam. Nem tudtam erre mit válaszolni. Egyszerűen mintha kikapcsolt volna az agyam.

-Segítek levenni!-fordított meg és lehúzta a cipzárt.-Öltözz fel aztán vegyük meg és menjünk haza.-jelentette ki, majd anélkül, hogy egy szót is szólhattam volna már el is tűnt.

____________________________________
~2023. 01. 02.