___________________________•Lisa Ventura•
-Te is tudod,hogy szándékosan nem csonkítanék meg egy ilyen gyönyörű lányt...
Ezzel a mozdulattal a tarkómra csúsztatta a kezét,és húzott volna egy csókba,ha nem csöngettek volna az ajtómon.
-Szerintem megyek és kinyitom!-pattam fel az ágyról.
-Őő,igen,az jó ötlet!-vakargatta a nyakát idegesen a fiú.
Az ajtó mögött apu állt,aki nem bírt rájönni,hogy mégis hogy lehet egy délután alatt a fél kórházat bejárni,és törött csuklóval hazamenni.
-Jézusom Lis,há veled meg mi történt?Ki csinálta?Hogyan fogsz így dolgozni?És még is mennyi ideig lesz ez rajtad?-apu már kb a szívroham szélén állt,amikor Arthur úgy döntött,hogy ez a legalkalmasabb idő a távozásra.
-Hát akkor én most megyek!Lisa,Lisa apukája,egy öröm volt,és ahogy megbeszéltük,holnap reggel jövök érted!-nagyon kínos.
Amikor a fiú távozott,édesapám szúros szemeivel találtam szemben magam.Be kellett hívnom a szobámba,és elmondani neki az egész nap történéseit.
-Hát nem volt szép dolog hogy fellökött ez a fiú,de egész este itt volt veled és segített,ezt nagyra értékelem.Mond neki hogy keressen meg amikor alkalmas neki,lehet tudnék szólni pár szót a Forma 2-be kerülésében.
-Majd átadom,de ha nem gond most lefeüdnék aludni,nagyon elfáradtam a mai nap.
-Persze kicsim-nyomott egy puszit a hajamba-holnap akkor gondolom kerítenem kéne egy ideiglenes sajtóst Charlesnak.De ahogy hallottam,te is ott leszel holnap,az új fiúd jön érted??-vicces.
-Apuu!Arthur nem a fiúm,csak megpróbálta jóvátenni azt,hogy fellökött,és még a csuklómat is eltörte!-mentegetőztem,amikor nagyon jól tudtam,hogy a fiúnak sokkal több szándéka lett volna a ma estével.
Az esti teendőimmel már kész voltam,szóval befeküdtem a pihe-puha ágyamba,és örültem hogy végre véget ért ez a nap.
Folytatás következik
YOU ARE READING
Nem Létező Szavak |C.L.|
Fanfiction"Tudod hogy ezt nem tehetjük meg, az emberek nem valami elfogadóak. Mi van, ha valaki meglátja hogy egy 21 éves majdnem felnőtt ember, egy 16 éves lányt csókolgat? -szembesítettem a kemény valósággal. A Monacói megszeppent egy pillanatra, majd csak...
