___________________________•Lisa Ventura•
-Meghalt.
Charles-al egyből lefagyott a vigyor az arcunkról,amint apu elmondta,hogy az egyik mérnökünk az előző éjjel szívrohamot kapott,és sajnos nem bírták megmenteni az életét.Mindenki csak állt némán,senki sem tudott megszólalni.Mindannyian tudtuk,hogy Vittorio is azt szerette volna,ha ma mindent beleteszünk,ezért a gyászos csöndet apa törte meg.
-A mai futamot meg kell nyernünk,Vittorioért.
Ebbe mindenki beleegyezett,majd egy hangos,"Forza Ferrari" csapatkiálltás után mentünk a dolgunkra.A garázsban a hangulat ma nem volt olyan önfeledt,mint az elmúlt napokban,mindenki a gondolatába merülve dolgozott.
Miután megírtam a mai nappal kapcsolatos dolgokat,úgy döntöttem,meglátogatom Charlest,hiszen a megbeszélés óta nem látta senki.Tudtam,hogy a pihenőjében lesz,ezért oda vezetett az utam.Bekopogtam,majd megkérdeztem,hogy bejöhetek e.A kérdésemet nem tudtam befejezni,mert behúzott a szobájába,majd visszaült az ágyra,majd a tenyerébe temette a fejét.
-Jól vagy?-ültem le mellé az ágyra,tartva a tisztes távolságot.
-Tudod,eléggé megrázott,hogy még el sem kezdtem dolgozni a csapattal,de máris el kellett veszítenünk az egyik tagot.-motyogta ki a tenyerei közül.
-Megértem.Nagyon jól ismertem Vittoriot,és egy igazi csapatjátékos volt.-a kezemet a fiú hátára tettem vígasztalás képpen,de ő egy ölelésbe font.Ebben minden benne volt.A gyász,az öröm,az idegesség,a perverz viccei...
Miután kiléptem a szobából,visszamentem a garázshoz,hiszen már csak 2 óra volt az első szabadeddzésig.
___________________________
•Charles Leclerc•
Az első szabadeddzés.Nem izgultam,inkább az idegesség marcangolt belülről,mert tudtam,hogy bizonyítanom kell,és a Lisatól kapott ölelés sem segített,hiszen tudtam,hogy a körülményeimből adódóan nem kellett volna megtennem...
Magamra vettem a piros tűzálló overált,és a 16-os számmal ellátott,piros-fehér sisakot,majd beültem a kocsiba.Egyik pillanatról a másikra átkapcsolt bennem valami,és a hirtelen egekbe szökött pulzusom átalakult magabiztossággá.
Kihajtva a garázsomból,elkönyveltem magamban,hogy az első háromban benne kell hogy legyek.
Igaz,hogy ez csak eddzés,és nincs akkora jelentősége,de a magamnak való megfelelési kényszer máshogy gondolta.
Végül az 5. helyen zártam,amihez mindenki gratulált,hiszen az első eddzésemhez képest ez nagyon jó eredmény volt,de én kicsit sem voltam megelégedve.Sikerült cserben hagynom magam.Megint.
Miután kiszálltam a kocsiból,és mindenki gratulált nekem,a pihenőm felé vettem az irányt,és tudtam hogy kérdések szorozata fog rám várni.
___________________________•Lisa Ventura•
Az ajtaja előtt vártam Charlesra,akinek 5 perce kiabáltam be,hogy 10 perce van még az interjúk előtt.Most kivételesen nem hívott be magához,amit kicsit furcsáltam is,de nem mintha kötelező lett volna neki.Miután kilépett az ajtón,kócos haja kissé eltakarta a szemét,de a csalódást így is lehetett benne látni.
-Gratulálok!-simítottam meg a hátát,amit ő egy enyhe mosollyal viszonzott.
Mikor odaértünk a riporterekhez,elővettem a hangfelvevőmet,hiszen mindent fel kellett vennem,majd a felvételeket minden nap továbbítani az újságíróknak,akik a cikkeket készítették belőlük.
-És ön mióta dolgozik itt?-kaptam fel a fejem az egyik nekem feltett kérdésre.
-Ez az első napom,és nagyon remélem,hogy még sokáig itt leszek!Köszönöm a kérdést!-mosolyogtam az egyik kék virágos ruhában lévő riporter lányra.Kicsit meglepett,hiszen ezek a beszélgetések mindig a pilótákról szóltak,fura volt,hogy hozzám is szegeztek egy kérdést,de igazán jól esett.
Miután végeztünk,Charlesal elköszöntünk egymástól,és mentünk a saját dolgunkra,hiszen rövid időn belül kezdődött a második szabadeddzés,ahol olyan dolog történt,amire senki sem számított rögtön a szezon kezdetén.
Folytatás következik
YOU ARE READING
Nem Létező Szavak |C.L.|
Fanfiction"Tudod hogy ezt nem tehetjük meg, az emberek nem valami elfogadóak. Mi van, ha valaki meglátja hogy egy 21 éves majdnem felnőtt ember, egy 16 éves lányt csókolgat? -szembesítettem a kemény valósággal. A Monacói megszeppent egy pillanatra, majd csak...
