___________________________•Lisa Ventura•
"Sebastian Vettel a falban!Úgy tűnik,a hátsó kerekei megadták magukat!Ez egy piros zászló lesz,hölgyeim és uraim!De a legkisebb dolog amivel most foglalkoznunk kell az a verseny,a nagyobb kérdés az az,hogy Vettel túl élte e a becsapódást!"
A baleset képkockáira nem teljesen emlékszem,a következő dolog amire felfigyeltem,hogy apu próbál felhúzni a földről,az idegösszeroppanásom közepette,és az,hogy Nicola szólintgatja Sebet,hogy "jól vagy,minden rendben?".
Amikor láttuk,hogy kisegítik a piros,rommá tört kocsiból,mindegyikünk szívéről egy nagy kő esett le.Az edzést már nem tudta tovább folytatni,de legalább még Charles versenyben volt,és ő lehetett az utolsó reményünk.
A dolgunk mostmár csak az volt,hogy a kocsi a holnapi időmérőre rendben legyen,ami már az első verseny előtt gondot okozott.
-Már azt hittem sosem látlak többet!-öleltem át a férfit,akiből annak ellenére,hogy most csapódott a falba,nyugodtság áradt.
-Tudod,hogy nem hagynálak itt annál előbb,minthogy az esküvődet nézzem,bárkivel is legyen az!
-Tudom,de az még messze van,hiszen,3 hónap múlva leszek csak 17.-kacagtam a kijelentésén.
-Figyelj prücsök,nekem most mennem kell,még meg kell beszélnünk a ma történteket,de ha holnap lesz egy kis időd,gyere át az én garázsomba!
-Mindenképpen így lesz!
Miután elköszöntem Sebtől,meg kellett keresnem Charlest,hogy mehetünk az interjúkra,amik szerintem most jó hosszú ideig el fognak tartani.
És így is lett.Minden kérdés a balesetről szólt,és arról,hogy mégis mit "ronthattunk" el ennyira,ami miatt bekövetkezett a baleset.Charles próbált kedves,és értelemes válaszokat adni annak ellenére,hogy neki semmi köze nem volt hozzá.
Az interjúk végeztével elindultunk kifelé a helyiségből,vissza a dolgunkra,amikor Charles rám meresztette csillogó szemeit.
-Jól vagy?Csak mert átláttam a kocsimból,és nem voltál a legjobb passzban.-na,ne kösz,hogy mondod!
-Eléggé megviselt a baleset,nagyon sokat végignéztem már az évek alatt,de úgy nehezebb,ha egy olyan személy ül a kocsiban,aki fontos számodra.-ezzel együtt egy könnycsepp csordult ki a szememből,amit a fiú egy gyengéd mozdulattal letörölt.
-Sajnálom.Tudom milyen érzés,elhiheted.
-Szerintem az lenne a legjobb,ha mindketten visszamennénk a hotelbe,és lezárnánk ezt a mai napot.És ma már megengedem,hogy a saját kocsiddal menj haza!-olyan kedves hogy megengedi,de tényleg.
Arra kért,hogy várjam meg,ezért kint álltam a boxok előtt,amíg átöltözött,de a megbeszélt időpont után fél órával sikerült csak odaérnie hozzám,hiszen rajongók tömege állta el az útját.Mondtam neki,hogy nem kell magyarázkodnia,hiszen teljesen megértem.A paddockból kiérve elköszöntünk egymástól és végre a saját kocsimban ülhettem.A hotelhez érve leadtam a kocsim kulcsát,majd felmentem a szobámba kipihenni a mai nap fáradalmait.
Folytatás következik
YOU ARE READING
Nem Létező Szavak |C.L.|
Fanfiction"Tudod hogy ezt nem tehetjük meg, az emberek nem valami elfogadóak. Mi van, ha valaki meglátja hogy egy 21 éves majdnem felnőtt ember, egy 16 éves lányt csókolgat? -szembesítettem a kemény valósággal. A Monacói megszeppent egy pillanatra, majd csak...
