___________________________•Lisa Ventura•
-Te normális vagy??-kérdeztem tőle könnyes szemekkel,de a fájdalom jelét máshogy nem mutattam ki.
-Úristen jól vagy?-lehajolt hozzám a fiú,a szemebe nézett majd óvatosan megfogta az eltört csuklómat.
-Szerintem jobb lenne,ha most bevinnél a kórházba...-nem ismertem a srácot,de tudtam,hogy nekem most rögtön orvosi ellátásra van szükségem.Az ismeretlen felkapott,majd úgy vitt el a piros Ferrarijához mintha egy csomag lisztet tartana a kezében.
A karjaiban valamiért biztonságban éreztem magam és a pólójába fúrtam a fejem,hogy ne lássák ahogy sírok.Az utam alatt hallottam hogy valaki odakiabál nekünk:Hé Arthur,te szó szerint felszedted azt a csajt vagy mi?
Ezen nem bírtam ki hogy ne mosolyogjak,még akkor is amikor az eltört testrészemet próbáltam úgy fogni,hogy ne fájjon annyira.
A kocsiban szipogtam,mire Arthur-mint kiderült,így hívják-hátranyúlt egy zsepiért,és meg kell hagyni,egészen jól néz ki oldalról.A kórházhoz érve a fiú felkísért a sürgősségire.
Amíg várakoztunk eszembe jutott hogy teljesen elfeledkeztem Charlesról,ezért odaadtam a telefonomat a mellettem ülő kezébe,és diktáltam hogy mit írjon.A telefonon még nem állítottam be profilképet a pilótámnak,de a nevét már beállítottam "P1 <3"-re,mert az időmérőkön jól teljesített.Így tehát az üzenet írójának fogalma sem volt hogy kinek írja a szöveget.
-Azt kérdezi,melyik kórházban vagyunk,megírjam neki?-simított végig a karomon.
-Írd meg,tudom hogy úgyis idejönne.
Amint visszaadta a telefont,már hívtak is be a rendelőbe,és Arthur pedig kint várt,amíg be nem gipszelték az egész karom,amit nem nagyon értettem,de az orvosok azt mondták hogy csak így fog összejönni a gyógyulás.A kötözés felénél meghallottam a Ferrari hangját az ablakból,amiről egyből tudtam hogy Charles érkezett meg.
Amikor kikísértek a rendelőből,arra léptem ki,hogy a két fiú veszekszik egymással.
-Miért vagy itt?Miért kell neked mindig a dolgaim körül legyeskedned?-kérdezte Charles ingerülten Arthurtól,egy olyan énjét mutatva,amit a pályán kívül még sosem láttam.
-Mégis honnan kellett volna tudnom hogy ő a te csajod?-kérdezett vissza hangosabban a srác.A veszekedést értetlenül hallgattam,ezért a "csajod"szóra bele kellet hogy avatkozzak.
-Nem vagyok a csaja,de megtudhatnám,hogy mégis mi történik itt?
-Nem mondtad el neki,mi?-nézett mérgesen Charles a fiúra.
-Mivel mostanában semmit sem osztasz meg velem,és Lisaról se szóltál egy szót se,ezért nem..
Ha nem szóltam volna közbe,akkor szerintem reggelig ott veszekedtek volna.
-Elnézést,hogy közbeszólok,de nincs végre valakinek kedve elmondani hogy mi történik itt,mielőtt mindkettőtök autójának betöröm az üvegét?
-Hát drága Lisa-mondta gúnyosan Charles-Arthur az én öcsém,Arthur Leclerc.Majd miután ezt kimondta,megsértődve otthagyott a kórház közepén...
Folytatás következik
YOU ARE READING
Nem Létező Szavak |C.L.|
Fanfiction"Tudod hogy ezt nem tehetjük meg, az emberek nem valami elfogadóak. Mi van, ha valaki meglátja hogy egy 21 éves majdnem felnőtt ember, egy 16 éves lányt csókolgat? -szembesítettem a kemény valósággal. A Monacói megszeppent egy pillanatra, majd csak...
