___________________________•Lisa Ventura•
Bahrain.Első nap.Már annyira izgatott voltam,hogy előbb keltem,mint az ébresztőm.Átmentem apához,de természetesen ma reggel sem várt meg.Szerintem tegnap este óta haza sem jött...Apropó tegnap este!A fiu pulcsija még mindig a szobám egyik székén díszelgett,arra várva,hogy újra gazdája kezében tudhassa magát.
...........
Miután kikészítettem a munkaruhámat,ami mostmár egész évben egy piros póló lesz,másmilyen színű nadrágokkal,elmentem futni.A nyüzsgés már korán reggel nagy volt,ezért próbáltam egy eldugottabb helyen folytatni a testeddzést.Amikor vissza értem a hotelhez,és felmentem a szobámhoz,egy nem várt személy állt az ajtóm előtt.
-Szia Charles!Ilyen korán?-nevettem azon,ahogy a fiú kinézett.Szemüvegben(ami elég jól állt neki),kócos hajjal,pulcsiban és rövidnadrágban állt az ajtó előtt mezítláb,mint valami kisgyerek aki az anyjára vár,miután rosszat álmodott.Megkeresetem a kulcsomat,azután beinvitáltam a munkatársamat,hogy kérdőre vonjam,mégis miért állt úgy az ajtóm előtt,mint egy elveszett kisgyerek a boltban.
-Ez a szoba pont ugyan úgy néz ki mint az enyém,csak kicsit tisztább,rendezettebb,és illatosabb is!-jelentette ki bámészkodva,amikor kb mindenem a földön volt a hajvasalótól kezdve a zsebkendőig.
-Örülök,hogy így gondolod,de megtudhatom,miért is jöttél?
-Csak a pulcsimért.
Miután ezt kimondta,odasétált a székhez,majd felemelte róla a ruháját.
-Mostmár olyan illatú mint te!-mondta büszkén.
-Én azt értem,hiszen rajtam volt,de nem ért volna rá a garázsban,vagy egy kicsit később a kocsiban?Tudtommal azt ígérted,hogy elviszel,hiszen a kocsim még mindig a parkolóban parkol a Bahrain-i pálya egyik részén.
-Tudom,ezt is el akartam mondani,hogy 8:30-ra legyél kész,hiszen nincs meg se a számod,se az instád.
-Ebben igazad van!Majd LEHET hogy elmondom mindkettőt,ha kiérdemled.-léptem közelebb a fiúhoz,aki viszonozta a tettemet.
-Majd meglátjuk,mit fogok ki érdemelni,és mit nem!-kacsintott,majd elhagyta a szobámat,hogy ő is készülődni tudjon.Fura.
Felöltöztem az egészen egyhangú ruhámba,majd a hajamat behullámosítottam.Fülbevalót sem tudtam olyan nagyon rakni,hiszen akadályozta volna a fejhallgató,ezért egy piros kis csillogó kövecske mellett döntöttem,ami annak ellenére hogy pici,nagyon szépen ragyog a napfényben.Mire leértem,már 8:29 volt.Pontos vagy Lisa,mint mindig.
Csodával határos módon a fiú sem késett.Rajta természetesen a legdrágább ruhák díszelegtek,hiszen neki csak a pihenőjében kell felvennie a Ferrari overálját.Na szép.A csöves,meg a császár.
-Jól áll neked a piros!-jelentette ki kacaj mellett.
-Köszi!Örülök hogy tetszik,hiszen egész évben így kell majd melletted járkálnom,akkor is,ha nem tetszene!-erre mindketten felnevettünk.
...........
Amikor a parkolókhoz értünk,láttam,hogy a kocsim ugyan úgy áll ott,sértetlen állapotban.Szerencse.
-Tudod,ha bármi baja lett volna a kocsimnak,neked kellett volna kifizetni.-mondtam neki komolysággal a hangomban,hiszen az ő remek ötlete volt,hogy hazafurikázik.
-És te azt tudod,hogy neked még másért is fizetnék?
A kérdése után,elhagyta a számat egy "Jézusom" egy unott fej kíséretében.Nagyobb volt az elégedettség az arcán,mint a tegnapi jól sikerült tesztfutama után.
Alig vártam,hogy kiszálhassak a bőrüléses kocsiból.Ám amikor mindketten oda értünk a piros garázshoz,egy szomorú hír várt mindkettőnkre...
Folytatás következik
YOU ARE READING
Nem Létező Szavak |C.L.|
Fanfiction"Tudod hogy ezt nem tehetjük meg, az emberek nem valami elfogadóak. Mi van, ha valaki meglátja hogy egy 21 éves majdnem felnőtt ember, egy 16 éves lányt csókolgat? -szembesítettem a kemény valósággal. A Monacói megszeppent egy pillanatra, majd csak...
