Nem Létező Szavak |C.L.|

5.𝑭𝒆𝒋𝒆𝒛𝒆𝒕

•Lisa Ventura•

Charles a bemutatkozás után kicsit megszeppent. Úgy tett, mintha nem tudná ki vagyok, de szerintem pontosan jól tudta. Ezek a gondolatok suhantak át az agyamon, amikor odaértünk az első említésre méltó helyre a paddockban.

- Ez itt a Ferrari boxa, itt fogod tölteni a mindennapjaidat. -mondtam neki semmi kedvvel az arcomon. Mivel ők lesznek a leendő csapata, odament mindenkinek bemutatkozni, amit megértek. Apámnál volt utoljára, mivel ő dolgozott éppen a legtöbbet.

- Jó napot! Charles Leclerc vagyok, az új pilóta! -lépett oda apámhoz bemutatkozni.

- Tegezz csak nyugodtan! Szia, Terence Ventura, a Ferrari csapatfőnöke, örülök a találkozásnak, és remélem sokáig nálunk maradsz majd! -apám száját ehhez hasonló kedves szavak hagyták el, de ha tudta volna hogy mi történt előző este, nem így állt volna a fiúhoz.
- Remélem sikerült összebarátkoznod a lányommal -mutatott rám, és nekem majdnem leestek a füleim ezt hallva. Remek...most már tudja hogy a "főnök lánya" vagyok. De ahogy ránéztem Charlesra, ő sem festett másképp. Szerintem tudatosult benne, hogy az újonnan kapott lehetősége elszáll amint a főnök megtudja, hogy az egyetlen pici lányát ütögette.

- Akkor mi most megyünk. -törtem meg a kínos csendet. -Még nagyon sok helyre el kell mennünk, majd találkozunk, Szia apa! -amint ezt kimondtam már mindketten kiviharzottunk a boxból a további helyszínekre.

A gyerek konkrétan mindenkit ismert. MINDENKIT. Mivel mindenkinek körülbelül egyszerre lett vége a tesztelésnek, természetesen mindenkihez odament, lepacsizott velük, vagy beszélgetésebe kezdett. Én közülük senkit sem ismertem, pedig 5 éves korom óta vagyok itt. Ez hogy lehet?  Ezek a gondolatok cikáztak végig az agyamon, amíg nem kellet nekem is bemutatkozni. Természetesen egyből felismertek, és tudták kinek a lánya vagyok, de mivel eddig az iskolabörtönömben voltam, nem találkoztam senkivel, de nem is nagyon kerestem a társaságukat.
A McLaren boxa az utolsó a paddockban. Mikor odaértünk köszöntünk Landonak. Már az sem lepett meg hogy őt is ismeri, de az hogy, kiskoruk óta, az kicsit váratlanul ért. Egyből kérdőre vontam Landot.

- Nem mondtad, hogy a taxis srác az, aki ide fog jönni, pedig tegnap azt mondtad hogy pontosan tudod ki jön! -mondtam neki kissé ingerülten, de ő közben elkezdett nevetni.

- Hogy ki? -fogta a hasát a nevetéstől.

- Hát az úgy volt... -szólalt meg Charles kínos kacagás közben, de nem hagytam neki hogy befejezze, a szavába vágtam, és én kezdtem el mondani a tegnap este történteket.

- Jaj, hát ez nagyon jó! -nevetett tovább Lando, amitől már én sem tudtam visszatartani a nevetést.

- Úgy érzem, nagyon jó kis hármas lesz belőlünk. -mondta, majd rám és Charlesra nézett, mi meg egymásra.

Amikor megláttam nevetni, megfontoltam magamban a békülés lehetőségét.
Körülbelül 2 óra múlva végeztünk a sok beszélgetés miatt. Charles a túra végén félrehúzott a Ferarri boxa mögé, ahol senki sem látott, és hallott minket.