___________________________•Lisa Ventura•
Kicsit meggondolatlanul szálltam fel a repülőre vasárnap este.Csak a harag,és a szomorúság hevében döntöttem,pedig simán maradhattam volna a bulin,de nem szerettem volna egyes emberek társaságában lenni.
Apuval a repülőút nagyon jól telt,örültem,hogy végre nem csak a munkáról beszélgethetek vele.A Charlesal való dolgaimról nem szóltam neki,megoldom én azt magamnak.Szerintem az út felénél elaludhattam,mivel arra eszméltem fel,hogy Ausztrália egyik repterén pakolják ki a cuccaimat.Mivel a kiadós alvás után kicsit sem voltam álmos,úgy gondoltam,nyakamba veszem a várost,és kicsit körülnézek a kivilágított utcákon.
A hotelünk nem messze volt a város központjától,ezért gyalog sétáltam be.Rákerestem a telefonomon,hogy itt mégis mit lehet csinálni,és találtam egy pitézőt,ami elég sokáig volt nyitva,ezért bementem,és kértem cseresznyés pitét.Elkezdtem görgetni az instát,amikor egy üzenet villant fel a képernyőmön.
Charles
Szia!Tudnánk beszélni?Felhívhatlak?
Nem lepett meg az üzenete,hiszen számítottam arra,hogy megakarja majd beszélni a dolgokat,de azt még én sem néztem volna ki belőle,hogy ezt mind telefonom keresztül akarja majd elintézni.Az üzenetre nem válaszoltam,inkább tovább élveztem a süteményem társaságát.
Már éjfél lehetett,amikor megcsörrent a telefonom,amire apu neve volt kiírva.Azt mondta,hogy most már induljak vissza,hiszen egy 16 éves lánynak nem kéne egy idegen országban éjszaka kóborolnia.Ebben igaza volt,ezért a pitém kifizetése után visszaindultam a hotelhez.Még beköszöntem apunak,mivel szerencsére most külön szobákat kaptunk,és átsétáltam a saját kis zugomba.A szobában volt TV,amin ment a Netflix is,ezért kiválasztottam a kedvenc filmem,és e közben nyomott el az álom.
Hihetetlen ez a csávó.Nem elég az,hogy tegnap a pitézés óta zaklat,de ma arra kellett kelnem,hogy hívogat.A telefonomon a fiút úgy nyomtam ki,mintha az ébresztőm szólalt volna meg.Nem hiszem el,hogy nem tud békén hagyni.
Mivel már reggel fel lettem idegesítve,úgy döntöttem,hogy reggel én is apuval tartok a pályára,hogy kicsit kiszellőztessem a fejem.Ha a pályán sétálgatok,úgy érzem,hogy minden gondom elmúlik,és olyan dolgokkal vagyok körülvéve,amiket szeretek.Amikor visszaértem a pályáról,amit háromszor kerültem körbe,visszamentem az éppen összeállított garázsunkba.A dolgozókon kívül még senki nem volt ott,ezért csak leültem egy fotelba,és vártam,hogy visszamehessünk a hotelhez.
A nap végére kicsit elfáradtam,de annál jobban örültem hogy végre mehetünk vissza.Alig tudtunk bemenni a recepcióra,hiszen az ajtót őrjöngő rajongók lepték el.Próbáltam meglesni,hogy ki jöhetett,de csak a bejárathoz érve láttam,hogy Lando,Yuki,Kevin és Lance érkezett meg.Nagy kő esett le a szívemről,amikor megláttam,hogy Charles nincs köztük.Nagy nehezen felértem a szobámba,és ledőltem telefonozni,amikor kaptam egy üzenetet Landotól.
Landinho Norris
Láttalak ám,nem bújhatsz el!!!!Gyere a 2. emelet 6-os szobájához.
Honnan tudhatta?Honnan jöhetett rá a nagy Lando Norris,hogy pont ahhoz van kedvem,hogy átjárkáljak a szobájába?
Minden vágyam...De persze,indulok,adj 10 percet.
Átvettem az egész napos ruhámat egy bézs melegítőszettre,aztán elindultam az említett szoba felé.Bekopogtam,majd beléptem a szobába.A ruhák már szét voltak pakolva,a fényképezőgépe már ott hevert az ágyon,a szoba pedig máris átvette jellegzetes illatát.Mivel sehol sem találtam,elkezdtem neki kiabálni.
-Haló!!Itt vagy?
-Tudom,hogy hiányoztam,de attól még nem kell mindenkit fölkelteni.-lépett elém egy ölelésért,hiszen a bulin nem annyira tudtunk rendesen elbúcsúzni egymástól.
-A buliról jut eszembe!-huppant az ágyba Lando,majd megpaskolta maga mellett az ágyat,jelezve azzal,hogy az a hely csak rám vár.Leültem mellé,mire ő rámnézett én pedig lassan belekezdtem a mondandómba.
-Hát igen.A buli.-kicsit elgondolkodtam,hogy minden egyes részletet megosszak,vagy a medencés jelenetet hagyjam e ki?Végül elmondtam neki mindent,hiszen tudtam,hogy ő úgy fogad el,ahogy vagyok,és a kor neki sem számít.Így hát elmondtam neki mindent.
-Érdekes.-a fiú meg sem rezzent a hír hallatán.-Én már tudtam,Charles már asszem az időmérő után mondta nekem,hogy milyen jó csaj vagy.
-Hogy tessék?-kavarogtak a fejemben a gondolatok.-Szóval erről te mind tudtál,és eszedbe se jutott,hogy szólj?
-Leclerc egy punci.Csodálkozom,hogy ilyen hamar lépett.
-Hát,azt sem mondanám,hogy szándékosan tette,hiszen már mindketten az alkohol hatása alatt voltunk.
-Szerintem beszélned kéne vele,még a futam előtt.Még a végén a teljesítménye rovására megy.
Ebben igaza volt,de jelenleg semmi kedvem nem volt ahhoz,hogy beszélgessek vele,főleg nem telefonom.Ha szeretne valamit,majd megkeres személyesen,mivel sajnos 2 nap múlva mennem kell vele a sajtókonferenciára.
Folytatás következik
CITEȘTI
Nem Létező Szavak |C.L.|
Fanfiction"Tudod hogy ezt nem tehetjük meg, az emberek nem valami elfogadóak. Mi van, ha valaki meglátja hogy egy 21 éves majdnem felnőtt ember, egy 16 éves lányt csókolgat? -szembesítettem a kemény valósággal. A Monacói megszeppent egy pillanatra, majd csak...
