Nem Létező Szavak |C.L.|

7.𝑭𝒆𝒋𝒆𝒛𝒆𝒕

•Charles Leclerc•

Őszintén szóval, nagyon lesokkolódtam, mikor megtudtam, hogy Lisa a főnök lánya. Már az elejétől fogva sejtettem, hiszen a nevük ugyanaz volt, de lehetett volna csak név rokoni kapcsolat is köztük. De nem. Apja-lánya. Amikor bemutatkozott nekem Terence, és közölte, hogy reméli jó az összhang én és a lánya közt, megállt bennem az ütőér. De ahogy Lisara néztem, ő is meglepődött, hogy most már én is be lettem avatva a családi körbe...

A szemléltető túra közben nagyon sok régi barátommal találkoztam. Ott volt George, Ricciardo, Lewis és persze Lando. Landoval nagyon rég óta jó a kapcsolatunk, már szinte felér egy testvéri kötelékkel. Amint odaértünk a McLaren boxokhoz,meglepődtem, mert Lisa ismerte Landot, mi több, ő volt a lány legjobb, és egyetlen barátja a Forma1-ben.

Miután kérdőre vonta a Brit pilótát, hogy miért nem közölte vele hogy az új fiú a "taxis srác" értetlenkedve nézett rá. És el kellet mesélünk neki életem egyik legkínosabb storyát. Lissel felváltva adtuk át egymásnak a szavakat a történetben. Tudtam,hogy összhangban leszünk, és ez már most bebizonyosodott. Az elején.

Norris barátunk mindig kimondta a dolgokat, és miután közölte velem és Lisaval hogy milyen jó páros leszünk, végigfutott a libabőr a hátamon. Pár. Mennyivel többet jelentett nekem ez a szó.

A túra végén félre kellett hívnom a lányt, és tisztességesen, a szemébe nézve bocsánatot kérni. Ezt súgták nekem a hangok, és nem ellenkezdtem velük.

- Bocsánatkérés nehézkesen, de ✓

- Közölni vele a kérdései után, hogy tényleg csinosnak tartom, és ezt kínosan kimondani kicsit sem keresve a szemkontaktust.✓

- Beszélgetni vele egy gyönyörű dombon az életemről és Julesról✓

Már csak arra a részre vártam, hogy a számomra titokzatos lány mindent elmondjon az eddigi életéről, és hogy minden apró részletről beszámoljon.
De természetesen a legjobbkor tudta hívni az apja. Esélyem sem volt közelebb kerülni hozzá, vagy jobban megismerni.

Miután kiértünk a paddockból vettem egy nagy levegőt és odaszóltam neki:

- Ezt még meg kell ismételnünk, hiszen én nem tudok rólad semmit. 

Nyögtem ki, kissé megcsuklott hanggal. A lány csak mosolygott. Nem tudom miért. Vagy azért mert ő is így gondolta, vagy kínjában nem tudott mit csinálni. Az előbbiben biztattam magam.

A hotelhez érve leparkoltam a kocsit, és felmentem a szobámba. Nem tudtam másra gondolni, csak ő rá. Vajon szóba fog velem állni holnap, vagy mind ezt csak a kötelességéből adódóan csinálta? Vajon az összes versenyemen ott lesz?
Ezekkel a kérdésekkel, és persze a holnapi teszteléssel valókkal is, nyomott el az álom. Nagyon várom a holnapot. Hogy újra láthassam. Érezhessem az illatát.