Nem Létező Szavak |C.L.|

4.𝑭𝒆𝒋𝒆𝒛𝒆𝒕

•Charles Leclerc•

Annyira be voltam zsongva hogy milyen lesz az első napom a Ferrarinál, hogy előtte lévő este elmentünk iszogatni, jól érezni magunkat, hiszen ez mégis csak olyan alkalom amit meg kell ünnepelni. Az este nagyon jól alakult. Lehet,hogy egy kicsit többet ittam a kelleténél, de hiszen én voltam az "ünnepelt", ennyi kijár nem? Mikor már mindenki elkezdett hazafele szállingózni, arra jutottam, hogy én is hívok magamnak egy kocsit, és hazamegyek, nehogy fáradtam kezdjem már az első napomat.

Mikor kiértem a parkolóba rajongók tömege lepett el, mivel az F2-ben is eléggé híres voltam. A rengeteg ember, és aláírás közben megpillantottam azt a lányt az autóban. Gondoltam beülök mögé, és majd azt mondom hogy azt hittem ez az én taxim. Mivel a hírnév mellett még jól is néztem ki, azt hittem hogy ezzel meghozom a kedvét velem való ismerkedés kapcsán. De sajnos nem így lett. Az alkohol nem mindig van rám jó hatással, és ez most sem volt másképp, mivel amikor bezuhantam mögé, hirtelen felindulásból rácsaptam egyet a lányra.
hülye vagy Charles...

Gondoltam magamban, és erre tényleg igazam lett. Miután megtettem,egyből meg is bántam, hiszen amit a titokzatos lány tett utána, jogosan megérdemeltem.
A lány elkezdte sorolni, hogy nehogy azt higgyem már, hogy ő egy sofőr, és hogy azonnal szálljak ki a fekete Ferrarijából. Még a nevét sem tudtam, és már elhalasztottam nála az esélyemet. Mikor kiléptem a kocsiból csak ennyi tudta elhagyni a számat:
- Örülnék, hogyha ilyen csinos sofőröm lenne!

Erre a lány már nem válaszolt, csak idegesen továbbhajtott.
Nagyon haragudtam magamra, mert tényleg szép volt, de beletörődtem, hogy soha többet nem fogom látni, vagy ha meg is esik, biztosan nem fog velem szóba állni.

Átültem a ténylegesen engem szállító autóba, és mikor az kirakott a hotelem előtt, búsan mentem föl a szobámba.
Azzal a tudattal hunytam a szemem álomnak, hogy a holnapi nap lesz életem legjobb napja, és hogy ezt nem veheti el tőlem senki.
Reggel a beléptető kapu előtt vártak már rám rajongók, és természetesen én eleget tettem az összes kívánságának, mivel már az elejétől tudtam, hogy a hírnév ezzel is jár.
Mire az összes elment, beléptem a kapun, és megláttam őt.

Elöszőr nem hittem a szemeimnek, majd mikor odajött hozzám bemutatkozni, hogy Lisanak hívják, és ő fog körbe vezetni elállt a levegőm
Látszott rajta, hogy mérges, mivel egyből felismert, bár ezt a szép pofit bűn lenne nem felismerni.

Bemutatkozásnál úgy tettem, mintha én nem ismertem volna fel őt. Majd mikor megmutatta a karján lévő foltokat, egyből mélységesen elszégyelltem magam, de ezt nem mutattam ki. Bocsánatot nem kértem, mert mégis csak nagyobb annál az egóm, hogy ilyet tegyek.
Ezután megtörve a csendet, elmeséltem neki a tegnap estémet. Látszott rajta hogy nem érdekli, de én tovább folytattam mondókámat, hátha oldhatom a hangulatot, de ezek után se lett jobb kedve. Tudtam, hogy elég nehéz másfél óra vár rám, ha azt akarom,hogy Lisa megbékéljen velem.