Te vagy az | Sasusaku {Modern AU ff}

20. Pofon

Sakura szemszöge

- Jól vagy Lee? - kérdeztem meg a fiút, miután Neji és Tenten társaságában kijött az iskola épületéből. Utolsó óra után hamar elkészültem, és kinnt meg vártam őket. Sasuke még nem jött ki.

- Minden rendben, Sakura-kisasszony. Tényleg. - mondta. Nem tűnt őszintének, de nem volt mit tennem. Nem csavarhatom ki belőle az igazat, ha nem szeretne róla beszélni. - Most mennem kell. - elindult, őt pedig Neji követte. Tehetetlenül néztem Tentenre, aki bátorításként rám mosolygott, intett és követte a két fiút.

Utánuk még sok ismerős ki jött a suliból, a legtöbbükkel el is köszöntünk egymástól. Sai és Ino együtt hagyták el az iskolát, és meglepően Hinata és Naruto is. Azonnal utánuk néztem, és találgatni kezdtem, vajon hová mennek kettesben.
Magamban pedig szurkóltam Hinatának. Egy kicsit Narutónak is. Mindkettőjüknek. Aranyos párt alkotnának, ha együtt lennének.

- Szóval megvártál.. Azt hittem végül haza mentél. - hallottam meg a hangját, de nem szóltam semmit. Haragszom rá!

Csak rá néztem majd el fordítottam a fejem. Elindultam. Ő természetesen jött utánam.

- Nem szállunk buszra? Gyalog elég hosszú idő lenne.

Megvontam a vállam. Sasuke meg fogta a kezem, amitől furcsa melegség járta át a testemet. Ijesztően furcsa.
Elhúztam a kezem, ő pedig nem szólt semmit. Így mentünk a buszmegállóba egymás mellett.

- Nem lesz helyünk.. - gondoltam magamban, miközben felszálltunk a buszra, és minden hely foglalt volt már. Sokan kapaszkodtak, így mi is kerestünk egy helyet ahol megállhattunk.
Az út közben még többen felszálltak, mindenki mérgelődött és szorosan álltak már a másikhoz. Egyik oldalamon Sasuke-kun kapaszkodott, a másik oldalamon pedig egy fiatal, huszas éveiben járó férfi volt. Eleinte néha-néha véletlenül megérintett, de kezdett a helyzet szándékossá válni. Kényelmetlenül éreztem magam az idegen miatt amit Sasuke is észre vett. A szabadon maradt karja átölelte a derekam és magához szorított. Meglepődtem, reagálni sem tudtam. Sasuke az idegen tudtára adta cselekedetével, hogy hagyja abba bármit is akar velem vagy tőlem. Nem tudom, hogy nézhetett Sasuke az idegenre, de az illető inkább keresett egy másik helyet a buszban, ahol álldogálhatott tovább. Sasuke-kun még ekkor sem engedett, én pedig megfogadtam, hogy nem szólok hozzá. Képtelen voltam hagyni, hogy magához öleljen. Úgy, mint régebben.
Újra közelről éreztem mostmár férfias illatát, teste melegét. Zavaromban vállának döntöttem a fejem, takarva az arcomat. Sokan néztek minket.

___

- A szüleim nincsenek otthon. Csak Itachi. - mondta, miután leszálltunk a buszmegállóban. Én bólintottam, neki pedig megrándultak arcizmai. Kezdi idegesíteni a szótlanságom.

Újra ott voltam a házuk előtt, mint a hét elején.

Sasuke ajtót nyitott, majd előre engedett.

- Megjöttünk! - emelte meg a hangját Sasuke, miközben kibújtunk a cipőinkből. - Itachi!

- A nappaliban vagyok! - hallottuk meg Itachi hangját mindketten. Sasuke elindult a nappali felé, én meg követtem őt. Mikor megálltunk az ajtóban, egy kanapén lustálkodó, tévét néző Itachi láttunk meg. Mikor meglátott minket elmosolyodott és intett nekünk. Én oda mentem Itachihoz, közben ő felült, hogy leülhessek mellé. Sasuke kiment a konyhába.

- Szia Sakura! Mi járatban itt nálunk? - kérdezte mosolyogva.

- Kiselőadást kell tartanunk Sasuke-kunnal, azért jöttem át, hogy megcsináljuk a feladatot.

- Így már értem, hogy miért volt olyan izgatott Sasuke tegnap este és még ma reggel is... - gondolkozott el.

- Izgatott?