Te vagy az | Sasusaku {Modern AU ff}

12. Egy érdekes nap kezdete

°Sasuke szemszöge°

- Mindent helyre fogok hozni! Megmutatom, hogy a dolgoknak nem így kellett volna történniük! Újra közel kerülök hozzád és elérem, hogy újra belém szeress! Egyszer már sikerült, másodjára is sikerülni fog! Holnap találkozunk a suliban.

___ _____ ___ _____ ___ _____ ___ _______ ____ _____ _____ ___ ____ __

Az összezavarodott lányt otthagyva, sietve indultam meg hazafelé. Mosolyogtam, mint a tejbetök, végre beszélgetett velem. Végre sikerült egy normálisnak mondható párbeszédet folytatnom vele. Itt van az én esélyem!

Rohantam, tudtam mi lesz a következő lépésem. Visszaszerzem őt. Visszaszerzem a szeretetét. Egy szál pulcsiban rohantam végig az utcákon, kabátom Sakuránál maradt. Örömöm hamar elszállt, miután bevillant fejembe egy fontos kérdés. Az időjárás hamar megváltozott, pont mint a hangulatom. A szél felerősödött, a levegő lehűlt, kinek nem volt muszáj nem lépett ki az utcákra, helyette bennt maradtak, bennt a meleg otthonukban. Éreztem, hogy valami lefolyik az arcomon. Lefolyt az arcomon, majd a betonra hullt. Mi lesz azután? Mindenképpen visszaszerzem.. De, hogy? Nem várhattam el tőle, hogy ezek után még mindig szeressen, és fel is készültem rá. Vagyis csak ezt hittem. Ahogy a szavak elhagyták a száját, szívem mintha összeszorult volna. Ez is az én hibám. Most mi lesz, Sasuke? Mit fogsz tenni?

A könnyem új barátokra lelt, követte őt a második, harmadik, negyedik és így tovább. Egyenként hulltak a betonra, egyre gyorsabb ütemben. Már megint elvesztettem a kontrollt magam felett. Hagytam, hogy egy ilyen kis dolog felzaklasson. Gyenge vagyok.

****

Nem volt nálam a kulcsom, de anélkül is bejutottam az otthonomba. Anyukám a hangokból ítélve, a nappaliban volt. Cipőmet hanyagul lerúgtam lábamról az előszobában, majd megnéztem édesanyámat. Mosolyogva fogadott, Sakurának hála szerintem nem is haragudott rám semmiért. Kérdeztem, hogy Tou-san hazaért-e már. Azt mondta, már hazáért, bennt van a dolgozószobájában. Meg sem álltam, míg szembe nem találtam magam a szoba ajtajával. Bekopogtam, majd benyitottam. Apám asztalánál ült és asztala tele volt papírokkal. Az ajtó nyílására megemelte fejét és rámnézett.

- Üdv, Tou-san!

- Üdv, Sasuke! - nézett rám, majd újra a papírmunkára összpontosított.

- Tou-san..

- Hn?

- Már tudom mivel szeretnék foglalkozni.

- És mi lenne az?

- A helyi rendőrfőkapitányságon akarok dolgozni.

Meglepetten nézett fel rám. Kiskoromban sokszor játszottam azt, hogy bűnözőket fogok el, hogy el ne tudjanak bújni az igazság, szabálysértés és a büntetésük súlya elől. Apának is sokszor említettem, bár nem hiszem, hogy akkor komolyan vett engem. Miután az a két idősebb ismeretlen srác megbánás nélkül fogdosta Sakurát, biztos lettem benne, hogy rendőr akarok lenni. Nem fogom hagyni, hogy ártatlan embereket bántsanak romlott lelkek. Nem fogom hagyni, hogy a barátaim valaha is a gonosz kezébe kerüljenek.

- Emellett... Erősebbé akarok válni.

°Sakura szemszöge°

Lassan felnyitottam szemeimet és a szobám plafonját láttam meg. Máris reggel lenne? Jó hamar elaludtam..

Kikeltem az ágyból majd pizsamámat leváltottam az iskolai egyenruhára. Szoknyám alá felvettem egy fekete harisnya féleséget. Remélem egyszer megszüntetik ezt a hülye egyenruhás rendszert.. Felvettem egy bordó pulcsit, hajamat megfésültem és egy hajpántot is raktam bele. Táskámba bepakoltam és indultam volna le a földszintre, mikor is észre vettem valamit, ami nem az enyém volt. Székemen egy sötét, férfi kabát volt. Na ne... Tegnap elfelejtettem neki visszaadni.. Shannaro!