~1177 szó~
°Sakura szemszöge°
Itachival úton voltunk, egyenesen hozzájuk. Az utcák amiken végigmentünk, kezdtek egyre ismerősebbé válni. Vészesen közeledtünk uticélunkhoz. Szívem a torkomban dobogott, 2 éve, hogy nem jártam az Uchiha birtokon. Két éve próbálom kerülni Sasukét, minden dolgot ami rá emlékeztet. Mit mondhatnék majd Mikotonak? Mi lesz, ha megkérdezi, miért nem látogattam többet őket? Vajon kérdezett Sasukétól rólam? És ha igen, mi volt a válasza?
- Sakura, megjöttünk. - mondta Itachi, mire megfagyott bennem a vér. M-mikor? És h-hogy? Ilyen gyorsan? Ennyire belemerültem volna a gondolataimba? Bugyután néztem Itachira, mintha kínaiul beszélt volna hozzám. Erre ő is furán nézett rám, szemöldökeit kissé összehúzta, szemei is összeszűkűltek. - Valami baj van?
- H-hát tudod.. - mi legyen? Hazudjak neki? Jézusom, Sakura! Miért kéne hazudnom neki?! Barátok vagyunk, őszintének kell lennem vele, nem? Másrészt.. Itachinak hazudni.. Lehetetlen..
- Hallgatlak.
- Öhm.. Hát tudod már vagy 2 éve nem voltam itt egyszer sem, ezért.. Furán nosztalgikus ez az egész..
- Hogy, hogy 2 éve nem-
- Nem megyünk be? - kérdeztem félbeszakítva őt, mire értetlenül nézett rám, én pedig elindultam az ajtó felé. Követett, majd mikor az ajtóhoz értünk, bejárati kulcsával kinyitotta azt. Az előszobában voltunk, hallottam, hogy valaki a konyhában van. Össze néztünk Itachival, mind ketten egyre gondoltunk. Mutató ujját szájához rakta, jelezve nekem, hogy maradjak csendben. Bólogattam, majd a nálam magasabb Itachi háta mögé bújtam. Lassan haladtunk a konyha felé, mire próbáltam követni, nehogy kilátszódjak a háta mögül.
- Szia, anya!
- Itachi! Hogy, hogy ilyen hamar visszajöttél? Nemrég indultál csak el sétálni, még nincs kész a vacsora.
- Hn. Meguntam a sétát, de képzeld.. hoztam egy vendéget.
- Egy vendéget? Ki az?
Elléptem Itachi háta mögül, és mellé léptem. Anyukája szerintem egyből felismert, szemei nagyra nyíltak s mintha fel is ragyogtak volna.
- Sakura! Te vagy az?
- Igen én vagyok az, Mikoto-asszony. - mondtam mosolyogva. Semmit sem változott, ugyan olyan fiatalosan nézett ki, mint 2 évvel ezelőtt. Mikoto oda jött hozzám és szorosan megölelt. Mindeközben Itachi leült egy székre, és mosolyogva figyelte a történéseket.
- Istenem! Hogy megnőttél Sakura! Milyen gyönyörű fiatal hölgy lett belőled! - mosolygott barátságosan.
- K-kérem, ne hozzon zavarba!
- Tegezz csak, Sakura!
- R-rendben..
- Anya, kaphatok egy pohár vizet?
- Persze, Itachi. - azzal fogott is egy poharat, engedett bele vizet, rakott bele 1-2 jégkockát és odaadta Itachinak.
- Köszönöm!
Itachi inni kezdett a vízből. Kicsit fáradtnak tűnt. Persze ez nem meglepő, ma utazott haza. Vajon pihent már a mai nap folyamán? Mikoto is elfoglaltnak tűnt, így nem akartam tovább zavarni.
- Örülök, hogy újra találkoztunk, de szerintem megyek i-
Hirtelen nyílt ki az előszobában a bejárati ajtó. Valaki bejött rajta, és becsukta maga mögött.
أنت تقرأ
Te vagy az | Sasusaku {Modern AU ff}
قصص الهواةHaruno Sakura már kiskora óta ismeri az Uchiha családot, ezáltal Uchiha Sasuket is. A lány már régóta többet érez, de a fiú elhidegült tőle és úgy tűnik érzései viszonzatlanok, ezért Sakura elhatározza, hogy lemond Sasukeról. A többi kiderül a köny...
