Te vagy az | Sasusaku {Modern AU ff}

3. Az eltávolodás

Sziasztok! Csak szólni szeretnék, hogy kicsit átjavítottam egy jelenetet ebben a fejezetben, így senki ne lepődjön meg, aki esetleg már olvasta! Jó olvasást! 😊

Sasuke javaslatára elkezdtünk játszani a hátsókertben.

°Sakura szemszöge°

*7 évvel később*

Sok minden történt az 1. osztály óta. Én és Sasuke legjobb barátok lettünk. Két legjobb barátnőm Ino és Hinata. Itachival is sokat találkozunk, közeli barátok lettünk. És van... Naruto. Kiderült, hogy nagyon megkedvelt engem, viszont én egy ideje többet érzek Sasuke iránt. De minden megváltozott azon a napon. Már 13 évesek voltunk.

Ma suli után együtt lógunk a faluban Sasukeval.

A délelőtt szokásosan telt a Konohai általános iskolában, sokat beszélgettünk a lányokkal, a fiúk folyton balhéztak és a tanárok idegeire mentünk. Suli után elköszöntem Sasuketól és a többiektől, majd haza siettem, ledobtam a táskám az ágyamra, majd felvettem a kedvenc ruhámat, ami egy piros egyberuha volt, deréktől lefelé pedig mindkét oldalán volt egy bevágás. Az alatt egy rövid, fekete leggings nadrág volt. (Az a ruha amit az animében is visel) Felvettem egy szandált majd rohantam le, hogy előbb lent legyek, minthogy Sasuke ide érne értem.

Amint leértem, azonnal megtorpantam, hisz Sasuke ott állt az ajtóban és anyukámmal beszélgetett. 'Nem sikerült előbb végeznem..'

- Hali, Sasuke!

- Sakura! - amint meglátott alig észrevehetően végig mért, majd újra szemeimbe nézett.

- Nos, akkor mehetünk is.. - kaptam el Sasuke egyik karját és próbáltam kivoncolni a házból. Szerintem anyukám tudta, hogy másképp érzek Sasuke iránt, mint egy egyszerű barát, ezért próbáltam elkerülni egy kínos beszélgetést.

- Érezzétek jól magatokat! Sasuke, vigyázz a lányomra! - mosolygott anyukám.

- Ígérem, hogy vigyázni fogok Sakurára! - küldött egy apró mosolyt Sasuke, amit furcsálltam is, hisz már megszoktam a fapofáját.

- Szia, anyaa! - köszöntem el, mielőtt becsuktam volna az ajtót, majd sóhajtottam egyet. - Hogy értél ide ilyen hamar?

- Annyi az egész, hogy te vagy túl lassú. - nyújtotta rám ki a nyelvét Sasuke - Egyébként meg Itachi hozott el autóval, mielőtt elment volna...

- Tényleg.. Ma van az a nap. Szóval tényleg azt a külföldi egyetemet választotta..

- Nem biztos, hogy tényleg oda fog-e járni vagy sem, de van rá esély..

- Nem tudtam elköszönni tőle..

- Írt neked egy levelet, azt mondta, hogy adjam neked oda ma, legfeljebb holnap. És örülne, hogy ha tartanátok a kapcsolatot.

- Írni fogok neki! Ez csak természetes.. De.. Neked nem -

- De - elfordult tőlem így csak a hátát láthattam - Hiányozni fog, hiszen a bátyám..

Fájt a szívem Sasukeért, hisz testvére lehet egy ideig vagy végleg kiköltözik külföldre, tőlünk messze. És támogattam Itachit, megérdemli, hogy valódi nyomozó legyen belőle, hisz mindig is erre vágyott. De nem tudtam teljesen átérezni, hisz én nekem egy barátot kellett elengednem, Sasukenak viszont a bátyját.

- Indulhatunk? - kérdezte azon a szokásos unott hangján. Mindenkivel ilyen, néha velem is, de csak nagyon ritkán. Ez azt jelentette, hogy Sasuket tényleg bántja a dolog.