Te vagy az | Sasusaku {Modern AU ff}

8. Az ismeretlen srác

~1037 szó~

°Sakura szemszöge°

A vekker idegesítő hangját hallottam meg. Nem akartam felkelni. 'Milyen nap is van? Tegnap volt hétfő.. Akkor ma még csak kedd.. Ma is van suli..' Tegnap hamar elaludtam, de képtelen voltam felkelni. A vekker még mindig szólt, engem pedig ez kezdett egyre jobban idegesíteni. 'Hagyd figyelmen kívül, Sakura! Aludj vissza!'

- Sakura! - kiabált fel az földszintről anyukám - Kelj fel! Itt van Naruto-kun! Ne várasd meg!

'Hogy mi? Itt van Naruto?'

Lecsaptam a vekkert, azt gondolva 'ha nem történik valami csoda, ma muszáj lesz iskolába mennem'. Felöltöztem az egyenruhámba, felkaptam egy bő piros pulcsit, az emeleti fürdőszobában arcot mostam, hajat fésültem és fogat mostam. Gyorsan bepakoltam a táskámba, hisz az azt megelőző nap erre nem került sor. Táskámmal együtt lerohantam a lépcsőn. Anyukám a konyhában itta szokásos reggeli kávéját. Egy puszit nyomtam arcára majd szaladtam az ajtóhoz.

- Sakura! Nem reggelizel?

- Nem, majd veszek valamit a büfében. Szia anya! - köszöntem el, és bezártam magam mögött a bejárati ajtót.

- Jó reggelt, Sakura-chan! - ölelt magához Naruto.

- Neked is jó reggelt, Naruto! - öleltem őt vissza, majd elengedett.

- Hogy, hogy ilyen későn keltél ma? Általában te szoktál várni rám itt, nem pedig fordítva. - nevetett kedvesen.

- Nem tudom.. Nem sok kedvem van ma iskolába menni.

- És képes lennél engem egész nap azzal a mogorva Sasukéval hagyni? - keserű érzés kerített magába. Igaz is, itt van a legelső ok, hogy miért érdemes felkelnem minden nap. Márcsak Naruto miatt is.

Válaszul csak megráztam a fejem, Naruto átkarolta egyik karjával a nyakamat, így kezdtünk el sétálni egymás mellett a suli felé.

- Na és mi a helyzet Sakura-chan? Tegnap nem igazán tudtunk beszélgetni.

- Tegnap suli után voltam Lady Tsunade-nál. Beszélgettünk egy kicsit.

- Annál a vén boszorkánál?

- Naruto!

- Bocsi.. Szerintem nem kedvel engem..

- Dehogyis nem! Csak furán mutatja ki - mondtam neki, mire felnevetett.

- Ha te mondod..

Hamarosan megérkeztünk a sulihoz, majd mindketten megláttunk egy ismerős személyt. Haja szokásos módon, félig égnek állt, fekete farmert viselt, egy bő sötétkék pulcsival, aminek a karrésze az Uchiha család jelképével volt ellátva, alatta pedig, ha minden igaz, az ingje volt rajta. Lábán fekete sportcipő volt, egyik keze a zsebében volt, a másikkal pedig telefonját nyomkodta. Ónix szemei a telefon képernyőjét bámulták majd, mintha megérezte volna, hogy közelednek felé, fejét megemelte, telefonját a zsebébe csúsztatta és tekintetünk találkozott. Szemei mintha egy pillanatra zavartságot mutattak volna, aztán ismét a szokásos semmitmondó tekintetével nézett szemeimbe. Zavartan elpillantottam, majd Naruto elengedte a vállamat, és ökölpacsit adott Sasukénak.

- Jó reggelt, Teme! - hangján hallottam, hogy mosolyog, ezt én nem láthattam, mert a földet pásztáztam. Naruto közvetlen mellettem állt, Sasuke pedig előttem.

- 'Reggelt Dobe! - köszönt fáradt hangján Sasuke, és éreztem, hogy rámnéz. A beton hirtelen olyan érdekesnek tűnt, legalábbis annyira, hogy ne nézzek fel rá. 'Kerüld a szemkontaktust vele!' ez járt a fejemben. Vártam, hogy mikor néz el, vagy kezdenének bele egy beszélgetésbe Narutóval. Mindketten csendben voltak. Mostmár mindkét fiú tekintetét magamon éreztem. Mintha csak arra várnának, hogy megszólaljak. Hogy köszönjek neki én is. Cipőm elejét bámultam és csendben álltam, mintha megnémultam volna. 'Gyerünk nézz már el! Nézz el máshová! Bárhová, csak ne rám! Ne vegyél tudomást rólam!' - gondoltam. A tekintetük egyre frusztráltatóbbá vált. Ujjaimmal pulcsim végét kezdtem el szorítani. Szorongva álltam ott mellettük.

- S-sakura-chan? - szólított halkan Naruto. Beszélni akartam, de mintha a szavak a torkomon akadtak volna. A gombóc egyre nagyobb lett torkomban. Mégis mi a bajom? Miért vagyok ilyen ideges a közelében? Miért félek belenézni a szemeibe? Miért néz még mindig? Mégis mire vár? Az eltelt másodpercek nekem éveknek tűntek abban a helyzetben. Mentsen ki valaki! Mentsen ki valaki ebből a kínos helyzetből!

- Sakura - újra a nevemen szólítottak, de most nem Naruto volt az. Hanem az az ember, aki szinte 2 éve hozzám se szólt. Szívem hevesen kezdett el dobogni. Hangja a fülemben visszhangzott, ahogy a nevemet mondja. Elakartam tűnni onnan - M-minden rendbe-

Villámgyorsan pillantottam fel Narutóra, ezzel Sasukét félbeszakítva.

- M-mennem kell! - mondtam, és hirtelen megindultam előre, így neki mentem Sasuke vállának. Nem néztem vissza, inkább csak szaladni kezdtem. Hallottam, ahogy Naruto utánam kiált, beszaladtam az iskola bejáratán, szaladtam a folyosón a termem felé. Azt sem tudtam mit csinálok. Szívem még mindig gyorsan vert, vállamon még mindig éreztem az ütközés erejét, ahogy véletlen nekimentem Sasukénak. Futottam, futottam majd hátranéztem, hogy megnézzem Naruto utánam jött-e. Miután láttam, hogy nem jön utánam, előre fordítottam a fejem, de ekkor nekiszaladtam valakinek. Erősen a mellkasának ütköztem, ami miatt hátraestem, de ő is. Szerencsére úgy érkeztem a földre, hogy a szoknyám nem mutatott többet, mint amit kéne. Gyorsan észbe kaptam és felálltam, majd nyújtottam a kezemet a fiúnak, akinek nekimentem, hogy segítsek felállni. Sötét vörös haja és, gyönyörű türkizkék szemei voltak. Fejét fogva felnézett rám, majd megfogta a kezem és segítettem neki felkelni a földről.

- Szörnyen sajnálom! Ugye, nem esett semmi bajod?! - kérdeztem az idegentől.

- Semmi bajom, de legközelebb figyelhetnél jobban is.. - nézett bele a szemeimbe - Mennem kell. - jelentette ki, majd elviharzott mellettem.

- Tényleg az én hibám volt, de lehetett volna kedvesebb is.. - motyogtam majd megindultam az eredeti uticélom felé.

Miután beértem a terembe, Ino rögtön elkezdett kikérdezni miután leültem a helyemre.

- Hol voltál Sakura? Ilyenkor már rég itt szoktál lenni

- Hosszú történet..

- Akkor meséld el! - vágta rá azonnal, de nem is vártam más reakciót.

Részletesen elmondtam neki mindent, azt, hogy Narutóval jöttem, találkoztunk Sasukéval, megszólított, de én nem hallgattam végig, csak elszaladtam, neki mentem egy srácnak, akiről még annyit sem tudok, hogy évfolyamtárs-e vagy egy felsőbb éves.

- Naruto biztos ráfog kérdezni, hogy miért rohantál el, csak úgy..

- Igen, ez biztos.

- És, hogy nézett ki az a srác?

- Hát.. Sötét vörös haja volt, a szemei pedig türkizkék színüek.

- Na ééés.. Jól nézett ki? - nézett rám ravaszul Ino.

- H-hát nem nézett ki rosszul, de nem értem, hogy jön ez most ide.. - néztem el zavartan, mire Ino felnevetett.

- Megtudom ki az a srác, és megpróbállak vele összehozni! - kacsintott Ino, mire elpirultam.

- J-jézusom Ino, azt se tudjuk kicsoda ő, semmit sem tudok róla és szerintem nem is fogunk vele sokat találkozni! Arról nem is beszélve, hogy nem tűnt valami kedves személynek..

- Azt majd meglátjuk. - jelentette ki Ino, és meghallottuk a jelző csengőt. Naruto és Sasuke is megérkezett a terembe. Naruto aggódva nézett rám, majd órán többször is éreztem, hogy figyel engem. Sasuke pedig szokásosan viselkedett, mint mindig. Úgy tűnt nemigazán érdekli a dolog.