Te vagy az | Sasusaku {Modern AU ff}

16. A remény halt meg először || Naruto ||

°Naruto szemszöge°

Kiskoromban a többiek különcnek tartottak. Fogalmam sem volt, hogy miért súgdolóztak folyton a hátam mögött. Nem emlékszem, hogy bármi rosszat tettem volna. Nem voltak barátaim, ha a szüleim nem voltak velem mindig egyedül éreztem magam. Egészen addig.

Mikor elsős voltam megláttam őt a rövid, természetellenes pink színű hajával és gyönyörű zöld szemeivel az osztályban.
Szerettem volna jobban megismerni őt remélve, hogy ő talán barátkozna velem. De sajnos csalódnom kellett.

Mikor először megszólítottam nem is nagyon figyelt rám. Ha rajzoltam neki valamit, mindig negatív kritikával fogadta azt. Ha virágot szedtem neki rátaposott vagy egyszerűen elhajította.

A gyerekek gyakran tesznek dolgokat, amiket később megbánnak, nem is haragszom rá semmi miatt. De attól még rosszul esett. Még most is rosszul esik.

Hamar kiderült, hogy az ő figyelmét egy teljesen másik fiú tereli el. Egy goromba, sznob és beképzelt valaki aki először rá sem hederített az én kiválasztottamra. De akkor mégis mikor lettek jóban? Mikor kerültek ennyire közel egymáshoz? Mikor maradtam le ennyire?

Be kell vallanom, azon a délutánon már nem csak Sakura barátja akartam lenni. Mikor váltottunk pár szót egymással, a maga módján de vicces volt. Talán nem is olyan, amilyennek gondoltam őt?

Sasukéval és Sakurával azon a napon kötöttünk hosszú, szoros barátságot.
Azt hittem, így már megvan minden amire vágytam. De az idő múlásával változtak az érzéseim. Más érzés fogott el, ha ránéztem Sakurára, vagy ha hozzám beszélt. A szívem megállás nélkül, gyorsan kalapált, miközben elvesztem a szemeiben.
A haja megnőtt, szép hosszúra.

Megint elkezdtem neki bókolni, a kedvében akartam járni. Azt akartam, hogy felfigyeljen rám. De ő mindig csak Sasukéra figyelt, nem pedig rám.

Mit kéne tennem, hogy megmutassam jobb vagyok nála?
És ha már itt tartunk, ő miben jobb nálam? - Folyton az efféle kérdések jártak a fejemben, nehéz volt megbírkózni a tudattal, hogy tehetek én bármit, de én mindig csak egy barát leszek neki. Képtelen afféle érzéseket táplálni irántam, mint amilyeneket én iránta.

Sasuke elég rejtélyes egy ember. Nehezen mutatja, ki az érzéseit, nekem viszont időnként megnyílt. Megbízott bennem, és én is benne. Habár ő lett volna "a nagy ellenségem, a szerelmem szerelme" én nem tudtam riválisként tekinteni rá. Ennek két oka volt.
Mert ő is a mindennapjaim fontos részévé vált, a legjobb barátommá. A másik pedig az, hogy amúgy sem lett volna semmi esélyem ellene.

Feladtam a próbálkozást, inkább a barátságunk erősítésére összpontosítottam.

7. -ben történt, mikor egy hétvégén nem tudtam elérni se Sasukét, se Sakurát. Abban az időben nagyon sokat voltak együtt, kettesben. Tisztában voltam Sakura érzéseivel, de Sasukéről ilyen témában semmit sem tudtam még. Rosszul esett, ha én kimaradtam valamiből, de legalább Sakura biztos jól érezte magát minden Sasukéval töltött percében. Remélem ez fordítva is így volt. Ne legyen a nevem Uzumaki Naruto, ha nem volt köztük alakulóban a dolgok!! Bár ha nem lett volna így, Sasuke gátlások nélkül elmondta volna Sakurának, hogy amúgy szálljon már le róla.
Ezzel csak az a baj, hogy később sajnos meg is tette.

Hétfő volt, mikor Hinatával és Inóval beszélgettem a folyosón, a termünk felé menet. De mikor megláttam Sakura könnyes arcát, miközben az ajtó mellett áll, azonnal oda szaladtam hozzá. A lányokkal kérdezgettük, hogy minden rendben van-e. Hazudott, de nem tudtam emiatt okolni őt.

- Igen, minden rendben van! - jelent meg egy hamis mosoly az arcán, de aztán arcán újra végigfutottak a könnyek. Rászkodó vállakkal, némán zokogni kezdett. Ino elszaladt valami tanárért, szegény Hinata is bekönnyezett és szomorúan nézett Sakurára. Erőtlen voltam, így csak annyit tehettem, hogy szorosan magamhoz öleltem. Ezért máskor biztos lekevert volna egy pofont, de akkor szüksége volt rá. Közelségétől az egekbe szökött a vérnyomásom, de ezt is tetézte az, hogy nyugtatásképp belesúgtam Sakura fülébe.