Te vagy az | Sasusaku {Modern AU ff}

13. Jégkirály és jégkirálynő

°Sakura szemszöge°

Miután sietősen elhagytam a termet, elindultam le a büfébe. Ha nem akarok elkésni első óráról, igyekeznem kell!

Szerencsémre a büfében nem voltak sokan így hamar végeztem is. A visszaúton már inkább futottam, már a jelző csengő is megszólalt.
Sikeresen vissza tudtam érni órára, a becsöngő előtt. Mikor újra beléptem a terembe, Naruto elmosolyodott, Ino pedig idegesen nézett rám, valamint Sasuke vigyorogva fogadott. Ennek meg mi baja van ma reggel? Talán lázas? Vagy rájött a mosolyoghatnéka?
Az említettet figyelmen kívül hagyva, visszamentem a helyemre és helyetfoglaltam.

- Haruno Sakura. - fordult felém karbatett kézzel Ino - Elmondanád, hogy mi történt az előbb?

Lássuk csak... A fiú, akivel szinte együtt nőttem fel, és "halálosan" szerelmes vagyok belé, tegnap hazakísért és a bocsánatomért könyörgött, helyre akarja hozni a dolgokat és újra jóban akar velem lenni, de én azt hazudtam neki, hogy már nem szeretem. Amit magam sem értem, miért mondtam. Miután pedig elküldtem azt mondta, hogy újra közel fog kerülni hozzám, és eléri, hogy újra belészeressek.. Felkaptam a vizet, hisz annó csúnya dolgokat vágott a fejemhez, akár komolyan gondolta, akár nem. Nekem fájtak a szavai. Nagyon is. Sokat szenvedtem miatta. Most pedig egyik napról a másikra megkéne neki bocsátanom? És ha csak szórakozni akar velem? "Egyszer már belerúgtunk Sakurába, tegyük meg mégegyszer!" Nem számít mennyire fontos a számomra, nem fogom hagyni, hogy viccet csináljon belőlem vagy az érzéseimből.
A kabátja nálam maradt, amiatt is eleget bosszankodtam. Ma pedig, mikor megérkezett vissza is adtam neki. És ahelyett, hogy figyelmen kívül hagyott volna, mint eddig, köszönt nekem. Közben pedig mosolygott. Ilyet is régen tapasztaltam már... Miután pedig vissza jöttem a büféből, amint meglátott.. Megint vigyorgott. Fura. Mármint olyan aranyos mosolya van és- Nem, Sakura meg se forduljon a fejedben!
Lehet azt hiszi, hogy amiután bocsánatot kért, azzal kitudja törölni mindazt amit tett vagy mondott. Számomra ez nem ilyen könnyű.
Röviden ennyi történt. Hogy kéne ezt Inónak elmondanom?

- Én vagyok az oka. Talán ha hamarabb hazaindultam volna, nem kellett volna hazakísérnie és akkor- Bár nem én kértem, hogy kísérjen haza, nem volt neki kötelező, ő mondott igent az édesanyjának azonnal, miért, miért kellett Sasukénak jópofiskodnia?! Nem értem! Eddig jól ment neki az, hogy magasról szart rá, hogy mivan velem, akkor most miért?! - hadováltam össze vissza, olyan hangerőn, hogy csak Ino hallhassa.

- Hé, hé, hé! Nyugalom, Sakura! Nyugalom! Ebből, hogy össze-vissza beszélsz, nem értek semmit. Mond el töviről-hegyire, hogy mégis mi történt, ami ennyire felzaklatott!

- H-hát.. Tegnap mikor mentem hazafelé, bele botlottam Itachiba, ő Sasuke-kun bátyja. Két évvel ezelőtt kiment külföldre, ezért nagyon örültem, hogy újra láthatom, mert mindig is jóban voltam vele.

- Eddig nincs is semmiféle kivetnivaló a történetben. Mi történt ezután?

- ..Meghívott hozzájuk...

- ....És gondolom, te elfogadtad a meghívást..

- Nem tudtam neki nemet mondani!

- Hadd találjam ki. Addig minden rendben volt, amíg fel nem tűnt Sasuke, jól gondolom?

- Pontosan.. Mikor az anyukája rákérdezett, hogy miért nem voltam náluk az utóbbi időkben, Sasuke elmondta, hogy mi történt akkoriban. Bocsánatot kért mindenért..

- B-bocsánatot kért?! Hát én mindjárt lefordulok a székről...

- Azután pedig már tök normális volt velem, haza kísért, mivel hideg volt, a kabátját is odaadta nekem. De mikor megérkeztünk, elmondta, hogy helyre fog hozni mindent és újra közelebb akar kerülni hozzám. Eléri, hogy... Újra belé szeressek.