Megtört Szabályok és ígéretek [ Levi Ackerman x Olvasó - középiskola AU]

╠7. Fejezet: annyira furcsa╣

Ahogy Eren belépett a kávézóba, a tekintete rögtön az asztalunk felé vándorolt. Integetni kezdtem és mosolyogtam neki. Hange hirtelen hátrafordult, hogy megnézze kinek integetek.

Eren úgy dönthetett, hogy odajön, mert odasétált az asztalunkhoz és odahúzott mellém egy széket. Köszönt, és leült. Erwin pont akkor hozta oda hozzánk a kávéinkat, és nézett rá Erenre. -hát te?-

-Erre jártam. Gondoltam benézek, de megláttalak titeket és ide jöttem.- Válaszolt. -Kérsz valamit? Gyorsan össze dobhatom.- Mondta neki Erwin. -Majd rendelek valamit picit később.- Rázta le. -Rendben.-

Hange a kávéját kevergette, Levi pedig csak ölbetett kézzel ült. Erwin is leült végre és elkezdünk beszélgetni. Eren nem igazán értette, minek örülünk ennyire, amikor Hange megszólalt. -Én és [név] állást kaptunk a kávézóba. Látszik össze vagy zavarodva.- Nevetett -oh! Gratulálok!- Kerekedtek ki szemei, én pedig elkezdtem nevetni a meglepődésén.

Levi egyszer csak felkelt a helyéről egy hirtelen mozdulattal. -Elkezdődött a munkaidőm.- Szólalt meg és lépett is le. -őt meg mi lelte?- Kérdezte Hange és nézett ránk. Én és Erwin megráztuk a vállunkat. Ötletünk se volt. -még 20 percig nem kezdődik a műszakja. Majd rákérdezek.-

-Szerintetek baja van velem?- Kérdeztem rá végre arra, ami már hetek óta bennem volt. -Mi? Miért lenne?- Nézett rám Hange. -nem tudom... Mindig olyan furcsa a társaságomban.- Feleltem -Ezt én is észrevettem.- Szólalt meg Erwin. -De ha Levi nem kedvel valakit, az nem ilyen.- Folytatta -Nem tudom...- Mondtam, mire Eren megsimogatta a vállam egy fajta 'minden rendben lesz' módon.

Egy kis idő után, Erwinnek lejárt a szünete és vissza kellett mennie dolgozni. Elköszönt tőlünk, majd eltűnt a kávézó hátuljában. Beszélgettünk még egy picit Hangeékkak, majd úgy döntöttem, már indulnom kellene. Szóltam Hangenak, aki követte a példámat és ketten elköszöntünk Erentől, majd otthagytuk a kávézót.

Levi Szemszöge:

' Fel tudnám pofozni azt a Jeager gyereket... Tudja hol a helye. Egész héten teszi magát aztán még ide is bepofátlankodik. Szánalmas' zsörtölődtem magamban, és hírtelen visszakaptam a tekintetem oda, ahol [név]-ék ültek. Láttam, ahogy Eren [név] vállát simogatja. Valamiért nagyon felidegesített a látvány.

Fogtam magam és bementem a szekrényekhez. Miután épp átöltöztem, Erwin nyitott be. -Mi van veled?- Kérdezte amint meglátott. -Huh? Mi lenne? -

-úgy viselkedsz mint valami rossz gyerek.-
-Mindig ilyen vagyok.-
-dehogy vagy... Azt hittem nincsen semmi bajod [név]-el-
'bajom névvel?'
-mi bajom lenne vele? Össze vissza beszélsz... -
-Teljesen úgy viselkedsz mintha lenne.-
-és...?- zártam le ennyivel a beszélgetést és kimentem a pulthoz

Hange és [név] már nem voltak ott, Eren ült egyedül az asztalnál. Körbenéztem hátha még a kávézóba voltak-e, de nem. Tovább nem is koptattam a gondolataimat. Inkább elfoglaltam magam a munkába.

[Név] szemszöge:

Éppen sétáltam haza. Sötétedett már és én csak le akartam feküdni aludni. Amikor beléptem a házba, anyát keresve. Egy kis cetlit láttam meg a hűtőn.

"Ma sem leszek itthon. Mosogass el." Ez állt a cetlin. Furcsálltam, de nem gondoltam sokat bele. Lepakoltam a táskám és gyorsan el is mosogattam, hogy tudjak aludni. Nagyon furcsa álmom volt aznap este.

Emlékszem, egy normális nap volt a suliban, amikor bejelentették, hogy dolgozatot írunk. Nagyon rástresszeltem. Az óra közepén egy nagy nevetés tört ki mindenkiből. Nem értettem miért. Amikor az ölembe néztem, azt láttam,hogy nincsen rajtam ruha. Nem tudom már mit csináltam, vagy mi történt, de egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki, nem pontosan emlékszem ki, Kerget valahova. Próbáltam elfutni, de egy nagy szakadék előtt találtam magam. Az illető aki követett, utolért és belelökött a szakadékba. Elkezdtem zuhanni és ekkor keltem fel.