Megtört Szabályok és ígéretek [ Levi Ackerman x Olvasó - középiskola AU]

╠25. fejezet: káosz╣

Levi szemszöge:

Név elfutott. 'Hülye vagyok, ezt nem így kellett volna. Azt hittem örülni fog. Azt hittem fel tudom vidítani...'

Gondolataimba voltam temetkezve amikor meghallottam, hogy valaki a  nevemet ordítja. Rögtön hátrakaptam a tekintetem, majd két szempárral kulcsolódott össze az. Hange és Erwin voltak. Éppen felém vették az irányt. A lányon egy aggódó, kissé kétségbeesett arckifejezést láttam, a fiún pedig dühöt. Erőset.

- Hol van név?!-
Kérdezték szinkronba mintha összebeszéltek volna.

- Hogy mi?! Honnan kéne nekem tudni? -

- Hogyhogy honnan? Te mentél utána -

'Elfelejtettem, hogy Erwint nem lehet átverni...' Gondoltam, mire Hange kezdett el kérdezősködni.

- Na, hol van? Utolérted, nem igaz? -

- Ellökött és elfutott... Nem tudom merre van most -

'Nem kell mindenről tudniuk. Elég ciki lenne ha megtudnák mi is történt....'

- Banyek... -
Sóhajtott Hange, mire Erwin keresztbe tette a kezét és megrázta a fejét.

- Nem számít. Mindjárt becsengetnek -
Szólalt meg és elindultak.

Kicsit később én is utánuk mentem. Leültem a szokásos helyemre és csak néztem. Hallottam az angol tanárt, ahogy pampog és magyaráz. Hallottam ugyan, de nem figyeltem. El voltam foglalva a gondolataimmal.

Mostanság úgy érzem, hogy nem vagyok már olyan fontos. Nem is baj, sokszor volt ez már így. Csak az bosszantó, hogy azt hittem most más lesz. Mégis itt vagyok. Erwin és Hange láthatóan írogatnak egymásnak, gondolom nem véletlen privátba. Ha jól látom Hange [név]-et is próbálja elérni, de nem jön össze neki. Mostanság már nem beszélünk annyit, nem találkozunk annyit, nem olyan mint régen volt. Úgy érzem inkább vannak elfoglalva [név]-vel, mint velem. Persze, megértem. Nem is foglalkozom vele többet.

Fejemet asztalra, a karjaim közé hajtottam és képszakadás.

Hange szemszöge:

Amint beléptem az osztályterembe, láttam, hogy [név]-nek semmi nyoma. Persze, kicsit ággodtam, de volt rá remény, hogy csengetés után betoppan.

Nem így történt. Meg sem lepődtem, de kicsit azért aggódtam. Próbáltam elérni, de semmi. Erwinnel azt beszélgettük, hogy ő mit gondol. Ő is aggódott, ezért próbáltunk ketten lenyugodni. Na és Leviról... Semmi nem látszik az arcán. Kicsit idegesít, hogy ilyen suta. Sőt, hülye.

- Smith! -
hallottam a tanár éles hangját, ahogy elsétált mellettem.

- Azt hiszi nem látom, hogy el van foglalva a telefonjával? -
Tette csípőjére a kezét az angol tanár és nézett lefele szőke hajú barátomra. Csak tudnám hogyan nem látott meg engem.

- Ő is suta. -

- Itt mindenki... -
Kuncogott megnyilvánulásomra az előttem ülő Sasha.

- Maga meg mit nevet, Braus kisasszony?-
fordult hirtelen felénk a tanárnő.

Láttam a meglepődést az arcán, amikor rám pillantott. Nem értettem mi a baja, de hírtelen rá kellett jönnöm.

- ZOE KISASSZONY -
Merevedett ki a szemei és a kezembe lévő, éppen Erwin és az én beszélgetésemmel megnyitott telefonomra nézett.

'bazdmeg, elfelejtettem, hogy a kezembe van!'

- Oh bazdmeg -
Mondta Sasha egy megrémült arccal