Megtört Szabályok és ígéretek [ Levi Ackerman x Olvasó - középiskola AU]

] 28. fejezet: ez ennyi volt [

- Beszélni? Mégis miről kéne nekünk beszélni? -
Csúnyán és ridegül válaszoltam neki. Na majd tudja kivel szórakozzon.

- Légyszives, [Név] -
Könyörgött

'Ilyet sem hallottam még. A nagy és nemes Levi Ackerman könyörög'

Húztam a számat, kerültem a szemkontaktust és próbáltam takarni a megilletődöttségemet.

-Nem szeretnék beszélni veled. -

az arca erre a mondatomra nem lepődött meg. Kicsit mintha már várta volna, hogy ezt mondjam.

- Haza is vihetlek utana, kerlek csak hallgass végig... -

'hazavinni?! na még mit nem!!'

elgondolkodtam picit, mi lenne ha meghallgatnám. Nem is tudom.... De az biztos, hogy engem nem visz sehova.

- Ha bármi vicceset megpróbálsz, hazamegyek. -
Szolgáltam meg.

...- Oh, és ne hidd, hogy veled.-
Tettem hozzá.

'jó, meghallgatom. De ne várja el tőlem, hogy majd én jóindulatú legyek. Azok után amit csinalt? biztosan nem.'
Győzködtem magamat, majd rá néztem.

nem tudom mit vártam, de csak egy bólintást kaptam válaszul egy kielégült mosoly társaságában.

'A pimasz!! Mégis mit képzel ez? Azt hiszi majd ettől minden megoldódik? Ooh, csak mondja el mit akar és én megmondom neki a magamét.

egy szó nélkül inákbb elmentem. Mivel már a műszakom vége volt, és mindjárt zártunk ezért letöröltem a pultokat és felsöpörtem hátul.

Amikor viszont előre jöttem ~miután átöltöztem~ láttam, hogy Levi Hange asztala mellett áll, és magyaráz valamit, mire Hange fogta magát, bólintott egyet és lelépett.

' Oh, hogy szopkodjalak kette!! '

Levi felém közelített. A kávézó már üres volt, Floch is hazament. Csak ketten maradtunk.

- Egy perc és jövök. - szólt nekem a pult másik oldaláról, majd elment amellett az öltözők irányába.

Kicsit kellemetlenül éreztem magam, miközben rá vártam. Mit kéne csinálják? Egyedül vagyok itt, a már félsötét kávézóban és várom, hogy kijöjjön Levi.

Végül a pultnak dőlve, az instagrammot pörgetve vártam rá. Úgy kb. 5 percnél többet nem is kellett egyedül lennem.

- Öhm, szóval -
Hallottam a fiú hangját magam mögül. Mire oda kaptam a tekintetem ő a földet fürkészve a tarkóját vakargatta. Vicces.

-...Halljuk -
Kulcsoltam össze kezeim, továbrra is a púltnak támaszkodva

- Figyelj, öhm... -
Látszott,hogy nem találja a szavakat.

...

Ha voltatok már igazán szerelmesek, tudhatjátok, hogy milyen is az amikor nem tudsz neheztelni valakire. Amikor mindenki mondja már, hogy "ez nem normális", miután vérig sértett, megbántott, átvert valaki. Akkor persze könnyű azt mondani, hogy nem érdekel, majd megigerni, hogy nem hagyod magad, de amikor az az illető a szemed elé kerül egy ilyen szituációban bármi sérelemed köddé vál.

'Bazdmeg'

Lehetsz gyengébb és engedhetsz a szívednek, vagy hallgathatsz az eszedre és megembereled magad.

...

- Igen? figyelek-
Kérdőjeleztem meg, hogy végre mondjon valamit.

- Sajnálom ami történt. -
Nyögte végre ki kicsit döcögősen. Látszik hogy nem az érzelmek embere.