Minden sztori valamelyik sráccal lesz írva, de csak akkor függ össze a sztori ha a srác megegyezik. Szóval... A Petis részek, a Spaccos részek, a Milános részek, és a Brúnós részek külön vannak, de össze függenek a saját részeik. Na mindegy, majd m...
-Juuujj de jóóó, imádlak titeket...- mosolyogtam és Manuel hiányában Brúnót öleltem meg. -Na, akkor gyertek ha tudtok, én itthon vagyok, Brúnó tudod hol lakok, kicsit gyakorolgatunk is jövőhétre, jó kicsim? -Jó, nemsokára megyünk, puszii!- köszöntem el. -Szia picimm, helo Brúnó! -Na szép, csak te vagy a picije... Csö teso- nevetett Brúnó, majd leraktuk. -Akkor öltözz, én meg szólok mutinak, hogy megyünk. Jó? -Okéé, menj!- üldöztem ki a szobából, öltözni kezdtem és elrendeztem a hajamat.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Amikor késznek nyilvánítottam magamat lementem a nappaliba, ahol Brúnó anyuval beszélgetett. Nem tűnt vitának, simán beszélgettek. -Csak nem lemerészkedett a hős szerelmes a szobájából?- cukkolt anyu én meg csak próbáltam higgadt maradni és arra gondoltam, hogy mindjárt Manuval lehetek. -Le. Éhes vagyok.- találtam ki gyorsan valami indokot. -Ne egyél, megyünk kajálni is.- jelentette ki Brúnó, én meg ránéztem. -Ahha... Szóval nem csak te mész Spacchoz?- nézett gyanúsan anyu Brúnóra. -Nem, gondoltam elviszem, hogy megismerje Spaccot. Legalább egy ember ismerje a társamat a családomból. -Ide is hívhatod, nem kell elmenni. -Jó de a próbatermünkben szeretnénk megmutatni mit is csinálunk.- motyogott a bátyám egyre idegesebben. -Hát jó. Este nyolcra hozd haza.- ment bele anyu. -Jó, úgy lesz...- intett Brúnó, megragadta a karom és kiszaladt velem a házból. -Mennyire lakik messze?- néztem fel rá. -Szerencséd van... 5 percre innen- nevetett. -Aaa ez azz! -De előbb beugrunk kínai kajáért, éhen veszek.- motyogott és elindult a kínai felé. 20 perc alatt megjártuk,vettünk kaját, meg nasit (szerencsesüti) mind hármunknak és már startoltunk is Manuhoz. Az ajtóban állva Brúnó rám nézett, hogy kopogjak már be, de kicsit berezeltem. -Kicsiiim!- jelent meg az ajtóban Manu és úgy néztem rá mint aki szellemet látott.
