🦋Valmar, Bruno X Spacc, Manuel ff.🦋

Manuel - 9. Rész

-Amm... Kell ez? Lemosom...- motyogott és a lila kanalát mutogatta.
-Nem kell, legyen a tiéd most...- nevettem.
-[Y/N] figyeeelj!!! Kezdődik!!!- zabált Brúnó idegességében, én meg csak nevettem az idilli kis családi képünkön.
-Észre sem vettem, hogy Alexen ing volt...- lepődött meg Manuel.
-Én se... Mondjuk nem csodálom, amilyen ideges voltam szerintem csak azt láttam hogy ott ül valami izé...- néztem buzgón a tévét.
-Vajon mikor jövünk mi...?- motyogott Manuel teli szájjal.
-Nem tudom de már látni akarom a kishúgomaaat!- pattogott Brúnó.
-Mindjárt itt leszünk szerintem, nagyon az elején voltunk...- haraptam be a számat idegességemben, de igazából nem is tudtam min idegeskedek, talán már csak azon, hogy hogy nézek majd ki a tévében több millió ember előtt.
-Ott van! Az én kis húgom! Úr Isteeen!- pattant fel Brúnó, mire úgy megijedtem, hogy Manuelhez bújtam.
-Naa, nyugi...- nevetett Manuel és magához szorított, hogy maradjak úgy.
-Adjunk már rá hangot a picsába már!- morgott Brúnó és bemaxolta a hangerőt.
-Most kezd énekelniii!- izgult rá Manuel is.
Végig néztük ahogy énekeltem, majd Manuel berohant és megölelt. Őszintén, kibaszott cukik voltunk. Mintha csak egy szerelmes pár állt volna a színpadon, ami anyánknak fel is tűnt és persze ezt nem hagyta szó nélkül.
-Miért kell így ölelkezni? Én értem, hogy örültök, de ez kint is ráért volna, meg nem is vagytok együtt... Bár elég érdekesen bújtok most is egymáshoz...- motyogott minket nézve.
-Jól van már, nézd a többit inkább, ne velünk foglalkozz!- forgattam a szememet, majd a tévében jött az a rész ahol Manuelre rá szóltak, hogy mit keres ott. Jött az ő dala, aztán a közösünk és vége lett a mi részünknek.
-Banda...? Ti ketten...?- motyogott Brúnó.