🦋Valmar, Bruno X Spacc, Manuel ff.🦋

Manuel - 12. Rész

Annyit éreztem, hogy hozzám bújt. Reggel 9 óra körül sikerült kinyitnom a szememet, Manuel még aludt... RAJTAM. A fejét a melleimen pihentette, karjaival óvatosan magához ölelt.
Elkezdtem gondolkozni a tegnapin, amiket anyám mondott, az egész XFaktoros dolgon. Arra jutottam, hogy Manuel nem akarna nekem rosszat. Főleg zenei téren nem, másképp miért ment volna bele az egészbe? Nem tűnik valami... Vadállatnak, csak látszik, hogy nem törődtek vele eleget. Szegény fiú... Olyan kis ártatlan pedig, miért ennyire unszimpatikus mindenkinek aki meglátja?
-Jóreggelllt...- vigyorodott el, mire kicsit megijedtem, mert a nagy agyalásban nem számítottam rá, hogy felkel.
-Neked is... Jól aludtál?- mosolyogtam és kicsit eligazítottam kócos fürtjeit.
-Igen, mint a tej... Nagyon jó volt a cickóidon aludni...- nevetett és újra bele nyomta a fejét, én meg kicsit elpirultam. Najó, szerintem nagyon.
-Bo... Bocsi... Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni... Csak... Jól esik, hogy végre valaki törődik velem és szeretném ezt viszonozni...- magyarázkodott.
-Hmm... Értem... Felőlem csinálhatsz bármit, amíg anyám nem látja lakat a számon...- kuncogtam.
-Ohh... Szóval... Benne lennél...? Tudod... Szex, meg ilyesmik...- simított végig az oldalamon.
-Hát... Miért ne? Egy életünk van, használjuk ki.- vontam meg a vállamat.
-Komolyan...?- lepődött meg kicsit.
-Aha, simán...- mosolyogtam.
-És... Amm... Gondolom akkor... Nem vagy szűz... Ugye?- vakarta a tarkóját.
-Hát... Igazából de... És te?- vallottam be.
-Há... Hát... Tudom ciki, de én is...- hajtotta le a fejét.
-Nem ciki, Manu, semmi nincs ebben... Majd... Nem tudom, együtt leszünk aztán ennyi...- vontam meg a vállamat.
-Te... Lennél velem...?- nézett rám vágyakozva.
-Miért ne? Kedves vagy, vicces, kinézetre is nagyon bejössz és még együtt is fogunk dolgozni... Szerintem simán menne...- mosolyogtam, mire ő váratlanul az ajkaimra tapadt...