🦋Valmar, Bruno X Spacc, Manuel ff.🦋

Peti - 9. Rész

-Köszönöm...- motyogtam magam elé és lassan lehúztam magamról a melltartót.
-Szívesen kicsim... Gyönyörű vagy...- simogatta a hátamat, majd szembe fordított magával, így láthatta milyen piros vagyok.
-Kicsim ez így nem jó... Nyugodj meg... Kérlek... Figyelj, gondolj arra, hogy neked csak így kell lenned, nekem még az alsómat is le kell vennem...- nézett mélyen a szemembe.
-Oké... Fuhh... Megnyugszok én... Csak legyünk túl rajta...- sóhajtottam.
-Nem akarod...? Még rakhatunk bele mást ha gondolod...- vonta meg a vállát.
-Szóval már nélkülem akarod... Gyors voltál, mit ne mondjak...- morogtam.
-Kicsim dehogy, nem erről van szó, én veled akarom, de ha te nem akarod, nem akarom rád erőltetni... Azt akarom, hogy jól érezd magad... Szeretlek picim...- magyarázkodott és végig a hajamat simogatta.
-Én is... Ne haragudj hogy lebasztalak... Csak nagyon izé ez az egész és ideges vagyok... Én... Nem akartalak lebaszni... Tényleg...- könnyeztem be.
-Kicsim kicsim nehogy sírj, kérlek, gyere, menjünk, ne sírj, nincs semmi baj... Nem haragszok jó...?- mosolygott.
-Jó... Menjünk...- szipogtam.
-Oké, egy pillanat, aaa... Leveszem az alsóm...- motyogott és gyorsan lehúzta. Akaratom ellenére is végig néztem, tetőtől talpig, viszont ott lefagytam egy kicsit.
-Nagyon vészes...?- vigyorgott kínjában.
-Hát... Nem... Csak... Kibaszott nagy...- nyeltem egyet és próbáltam nem oda nézni.
-Bocsi... Ez van... Amm... Nagyon izé ez neked...? Mert... Nem akarom, hogy félj tőlem vagy ilyesmi...- magyarázkodott.
-Nem... Semmi baj... Szeretlek...- mosolyogtam és megöleltem így hozzáértem ott is.
-Én is kicsim... És... Ígérem nem hozlak ilyen helyzetekbe többet...- nevetett.
-Nem baj... Kibírom... Addig is veled lehetek...- néztem fel rá és megcsókoltam. Lágynak indult, de Peti átváltott hosszú, nyelvesbe, ami kicsit gyors volt nekem, így kinyitottam a szememet és kicsit meglepődve néztem rá.