🦋Valmar, Bruno X Spacc, Manuel ff.🦋

Laci - 11. Rész 18+

-Na mit csináljunk kis hercegnő?- vigyorgott rám, ami elég gyanúsnak bizonyult.
-Nem tudom, amm... Mit akarsz?- motyogtam és leültem az ágyamra.
-Hmm... Nem is tudom...- ült le mellém és végig simított a combomon, túl közel mindenhez ami ott van.
-Nem Laci, biztos, hogy nem!- toltam el a kezét, mire ő kezdett erőszakossá válni.
-De én nagyon akarom veled... És amúgy sem te fogod eldönteni.- jelentette ki és lesmárolt.
-Fúj, engedj el!- lökdöstem el magamtól.
-Nem foglak, senki nem fogja ezt megtudni...- harapta be a száját, durván le fogta a kezeimet és lelökött az ágyra maga elé.
-Laci kérlek, nem akarom...!- sírtam el magamat, de hiába, addigra levetkőzött és levetkőztetett, majd neki nyomta a farkát a gyengepontomnak.
-Csak nem beijedtél?- kuncogott.
-De igen bazdmeg, nem csinálhatod ezt!- remegett meg a lábam.
-Na miért nem? Mert Brúnó huga vagy? Konkrétan felhatalmazott arra, hogy csináljak veled bármit, csak ne öljelek meg. Szerinted?- nevetett.
-Utállak te szemét...- morogtam már csak, mivel a sok rángatőzással meg kiabálással lefázasztottam magamat. Nem igazán hatotta meg amit mondtam, mert a következő pillanatban már csak arra eszméltem, hogy tövig betolja. Borzasztóan fájt, moccanni sem bírtam, nyögni meg aztán pláne nem, mert túl lesokkoltam.
-Gyerünk, nyögj...- vágott élvezkedős fejet.
-Nem fogok nyögni.- jelentettem ki rezzenéstelen arccal.
-Na azt majd megkátjuk...- kuncogott és húzogati kezdte az egészet gnagyon durván.
-Auuu bazdmeg, engedj el!- nyögtem fel mégis.
-Na ugye, hogy tudsz nyögni...- nevetett, majd így ment ez tovább órákon át.
A végére már az ájulás határán voltam, hiába szoktam meg úgy negyed óra után. Fáradtan dőlt mellém, lihegtünk mindketten, de sajnos csak én nem tudtam moccanni, ő kifejezetten jól érezte magát.