Minden sztori valamelyik sráccal lesz írva, de csak akkor függ össze a sztori ha a srác megegyezik. Szóval... A Petis részek, a Spaccos részek, a Milános részek, és a Brúnós részek külön vannak, de össze függenek a saját részeik. Na mindegy, majd m...
-Sajnálom... Tényleg... Nem tudtam... Ha tudtam volna, nem hozom fel...- motyogott, majd váratlanul átölelt. -Mindegy... Ez van... Öltözzünk aztán menjünk, az eltereli a figyelmünket...- erőltettem egy bíztató mosolyt az arcomra. -Várj... Tényleg nem akartam... És... Csak annyit szeretnék ehhez még hozzá fűzni, hogy az ilyeneknek börtönben a helye... És... Ha gondolod mesélj még, bennem meg bízgatsz, én soha nem lennék képes ilyenre...- tolta félre egy az arcomba hulló hajtincsemet és mélyen a szemembe nézett. -Köszönöm Milán... Nagyon jól esik hogy így törődsz velem, pedig nem is ismersz még... Szóval... Amm... Szerintem ezt inkább majd akkor beszéljük meg, amikor hazajövünk... Mert hosszú és most menni kéne...- simítottam végig a tarkóján és átöleltem. -Oké... Ahogy szeretnéd... Öltözzünk...- elnegdett el és átöltöztunk. Milán egy piros Hooded Staffos pulcsit, egy fehér Nike cipőt és fekete melegítőt vett fel. Végig néztem ahogy öltözött, természetesen. A felsőteste gyönyörűen kidolgozott, nem is gondoltam volna, hogy ilyen keményen edz. A lábai is nagyon izmosak, szeirntem egyet rárúgna valakire és ketté esne. "Oda" nem nagyon mertem nézni, tuti, hogy észre vette volna amit nagyon nem akartam, ez is épp elég volt. Közben én is öltöztem, elég egszerű szettet vettem fel.
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
A hajamat csak megfésültem, és kicsit kivasaltam. Amúgy is szög egyenes a hajam, de így legalább tudtam agyalni azokon amiket Milán mondott. -[...], jól vagy...?- kopogott be. -Ja igen, már itt is vagyok...- léptem ki a fürdőből. -Gyö... Gyönyörű vagy...- pirult el kicsit. -Köszi, na mehetünk?- mosolyogtam. -Pe... Persze...- karolta át a derekamat. -Már azt hittem basztok... Mi tartott ennyi ideig?- forgatta a szemét Peti. -Semmi érdekes. Menjünk.- jelentettem ki, majd mind a kocsihoz mentünk, amit Milán vezetett.
