🦋Valmar, Bruno X Spacc, Manuel ff.🦋

Milán - 9. Rész

-Én meg rajta fogok feküdni, nem megyek sehova.- jelentettem ki.
-Hát jó... Akkor Spaccot hívom cukrászdába megünnepelni a költözésünket...- vette fel a kabátját Peti, mire Milán felkapta a fejét és én is, így telibe megfejelt.
-Ne haragudj, ne haragudj, nagyon fáj???- fogta meg mindkét kezével az arcomat és a homlokomon lévő piros foltot nézte.
-Nem... Dehogy, ennyibe nem halok bele...- nevettem.
-Ahj basszus... Tényleg nem akartam... Biztos nem fáj? Nem kéne kórházba menni...?- aggidalmaskodott.
-Milán, ennyivel hová menjünk kórházba? Nem betonból van a fejed nyugi, kicsit koppant és ennyi...- öleltem át a nyakát, mert kezdett kínossá válni, hogy az arcomat fogja.
-Jó... Na...? Megyünk a cukiba?- vigyorodott el.
-Ahhaa, menjünk!- szálltam le róla, de ahogy felültem rajta éreztem, hogy még mindig áll.
-Menjetek öltözzetek át, egyenlőre egy szobába vittem a cuccainkat, majd eldöntjük ki hol lesz...- indult a konyha felé Peti.
-Milán, ezt valahogy intézd el mielőtt megyünk...- mutattam le oda.
-[Y/N], ezért is bocsi, én nem akartalak szar helyzetbe hozni, tényleg sajnálom, tiszta csőd vagyok...- motyogott lehajtott fejjel.
-Milán, erről nem te tehetsz, nem lényeges nah... Nyugi már... Ne parázz ennyit...- öleltem át a derekát, mivel állva már nem igazán értem fel a nyakát.
-Köszönöm...- mondta a nyakamba.
-Mit...?- néztem rá furán.
-Hogy nem nézel rám emiatt undorodva... Mert... Hát... Mégis csak 16 vagy... Én meg 24... És... Mégis állok rád...- motyogott még mindig a nyakamba.
-Milán, mit számít az a 8 év? A szüleink között 17 év van, apám már felnőtt volt amikor anyám született! És? Ez nem attól függ hogy hány évesek vagyunk...- mosolyogtam rá.
-Szóval... Ezzel most azt mondtad hogy van esélyem nálad...?- nézett rám.