🦋Valmar, Bruno X Spacc, Manuel ff.🦋

Brúnó - 16. Rész

-Ne akarj féltékennyé tenni... Tényleg utálom...- motyogott, mire hozzá bújtam.
-Nyugi na... Nem hozom fel többet...- simítottam végig az arcán, mire megállt a gép. Vége lett a körünknek, leszálltunk és haza sétáltunk.
-Na akkor mostmár komolyra fordítva a szót... Mi lesz a vacsi?- nevettem.
-Te leszel a vacsim...- súgta a fülembe és puszit nyomott a nyakamra.
-Hahaha, jó vicc...- forgattam a szememet.
-Komolyan gondolom...- nézett tök komolyan.
-Nem lenne korai még...?
-15 vagy, szerintem már igazán elvesztheted. De te tudod persze, én nem erőltetem. Csak azért ne kínozz sokáig...- mosolygott.
-Oké... Nem foglak, ígérem...- döntöttem a fejemet a vállára. A ház elé értünk és bementünk. Laci bent volt a nappaliban, a kanapén ült és telefonozott. Csakhogy mi elfelejtettük elengedni egymás kezét...
-Hát ti?- lepődött meg.
-Hazajöttünk...- vonta meg a vállát Brúnó.
-Miért fogjátok egymás kezét?- kérdezte abszolút nem kiakadva.
-Jaa, csak fogtam amíg átmentünk az úton, hogy nehogy baja legyen.- kamuzott Brúnó.
-15 éves, nem kisbaba baszki...- motyogott Laci.
-Nem baj, de legalább tutira hazaért épségben.- engedte el a kezemet és elinduldt fel.
-Megyek átöltözök oké?- néztem Lacira, majd elindultam fel, de megállított.
-[...], ha Brúnóval akarsz lenni lehetsz vele... Nem fogok beleszólni, oké? Csak mondjátok el ha van valami...- nézett a szemembe.
-Oké... Ha lenne bármi, szólnék.- mosolyogtam.
-Na menj, öltözz át, aztán gyertek vacsizni!- lökdösött a lépcső felé, én meg felmentem. Brúnó a szobámban ácsorgott.
-Szia cica... Rég találkoztunk...- vigyorodott el és magához húzott.
-Sziaaa... Hát igen, már nem is emlékszem rá, olyan rég volt...- kuncogtam és lassan közelítettem a szájához, de szemét módon elhúztam a fejemet mielőtt megcsókolt volna.
-Kapd be... - suttogott, nekinyomott a falnak és durván megcsókolt.