Szent Johanna gimi oneshots

Érdekes mesélő

A rész fikció :D
14:12. Remek, ülhetek az aulában. Egyszerűen szörnyű ez az egész. Nem bírják a menetrendeket összeegyeztetni. 10-kor kicsöngetnek, de nekem jobb esetben csak 36-kor jön a buszom. A másik ,,örömöm" hogy barátnőmnek hat órája volt így előbb el tudott menni, amit én fixen nem értem volna el. Pedig reménykedtem, hogy egy húsz perccel előbb elenged minket.... De aztán ugye mindig eszembe jut, hogy a Kémia tanár nem ilyen.
Sebaj fülest elő, és az instát lapozgassuk, vagy hallgassunk zenét. Esetleg olvassunk... Áh nem olyan könyvet tettem be, amihez kedvem lenne. Akkor nézzük az embereket.
Mint mindig most is vannak. Valaki az asztaloknál ül és tanul, de rengetegen a csocsót vették célba. Ott állt egy ismerősöm, aki szintén arra jön amerre én, csak egyel felettem jár.
A jól megszokott fehér padon foglalok helyet, a bal szélen amikor, kicsit lejjebb megy a súlya. Óvatosan arra nézek, és meglátok egy fiút. Egy igen, helyes ámbár ismerős srácot. Fekete göndör haja van és kicsit kampós orra. A telefonját piszkálja. Le-fel görget, és egyszercsak beüt egy számot.

-Szia- szólal meg érdes hangon. -Nem, még egy óra. Tudom, szörnyű, de lekéstem a kispirost. Sajnálom, majd haza érek. Rendben szia- és letette a telefont.

Csak fél szemmel látom, hogy idegesen mered az előtte lévő tárgyra.
Hirtelen elő veszem az egyik házimat. Matek. Nem rossz tantárgy, csak utálom az egyenlet rendszereket, főleg szöveges feladatban.
A toll karcolásának hangja a papíron kivsir megtöri a köztünk lévő csendet.
Kétszer olvasom át a feladatot, de nem megy. A levegővételeim szaporábbak és magamba káromkodok.

-Segíthetek?- szólal meg a fiú.

-Ha érted- nyújtottam át elé.

-Igen, matek info 10B.

10b. A szó megütötte a fülem. Mivel barátnőm szerelmes egy srácba abból az osztyból, ezért volt hogy átnéztem az osztályfotójukat, így tisztában vagyok az arcokkul, de akkor is ő nem rémlett.

-Kész is- tolta vissza a füzetet.

-Köszi. Amúgy Anna- nyújtottam a kezem.

-Ádám- fogadta el.- Hanyadik?

-10A, abból is műv - mosolyogtam felé.

-Akkor ilyen rajzos irány?

-Az van tervben, de mástól se tántorodok meg- bólogatok.

- Én is szeretek rajzolni- válszolja aztán elneveti magát. Miután látja értetlenségem megszólal. - Reni, borzalmas rajzból- veti hátra a fejét.- Még egy pálcika embert se tud. De komolyan, Dave folyamatosan posztolja ki a dolgokat vele kapcsolatban.

-Reni, ő a barátnőd?- billentem oldalra a fejem.

-Igen, egy Budai ismerősöm által találkoztunk. Reni az a tipik visszahúzódó lány, és sokan lúzernek mondanák, de nem. Ő Reni. Emlékszem az első találkozásunkra. Zsoltiéknál voltunk, és beszélgettünk, amikor megérkezett a barátnőjével Virággal. Fura volt, mert ugye ma már nem divat emonak lenni, de Virág az volt. Mondjuk engem nem is ő érdekelt, hanem Reni. Egyszerű öltözéke volt, és egy kis váltáskát azorongatott. Ricsi egyből felpattant, hogy köszöntse őt, és bemutasson minket, mert eddig rajtunk kívül mással már találkoztam. Szóval Ricsi oda tolt eléjük. Fura volt, mert a lány ahogy meglátott elpirosodott. Pimasz mosolyra húztam a szám és a kezemet nyújtottam. Ez volt az első találkozás. Ezek után bejelölt Facebookon és elkezdtünk beszélgetni, de csak írásban. Ezek után kiderült hogy ott lakik a nagyszüleim közelében, így elkezdtünk találkozgatni. Aztán egyszer csak megtörtént a csoda. Szerelmet vallott és én bele mentem. Nem is bántam meg. Reni egy csodállatos lány, akit szeretek.

Csodálkozva nézem őt, mert nem hiszek fülemnek. Azok az ismerős nevek, azok a helyek. Még is nem lehet ő, ő.

-Ádam, amúgy merre laksz?- váltok témát.

-Gödön a szüleimmel, de a nagyszüleim meg Budán- válaszolja, és az órámra nézek.

-Örülök a találkozásnak, de nekem mennem kell- állok fel és magamra kapom a kabátom és előveszem a bérletem.

-Szintén. Szia- int.

-Szia- mosolygok vissza és elindulok a porta felé.

Két lépés után veszem észre, hogy a bérlet a padon maradt. Visszafordulok, de nincs ott senki. Mikor felkapom a tartót, körbenézek de nincs ott. Ádám eltűnt és soha nem is volt ott.

Azóta se tudom, hogy a fáradság hozta ki belőlem vagy csak a képzeletem, de nem baj. Jó volt, mert legalább eltelt az idő.