Szent Johanna gimi oneshots

December 26

KARÁCSONY. A szeretet és a család ünnepe. Hát persze, meg a nagy f@szt. Aki ismeri az anyámat, az tudja, hogy ez soha nem volt a család ünnepe. Konkrétan az elmúlt tizenhét évem arról szólt, hogy az egyik karácsonyi buliból mentünk át a másikra, ahova kötelezően meg kellet jelennem. Milyen bájos? Én soha nem tapasztaltam meg azt, hogy a család együtt díszíti a fát vagy közösen sütögetnek. Nálunk soha nem volt szerepe a mézeskalácsnak vagy a különböző ajándékoknak. Nálunk a lakás soha nem volt karácsonyi díszben, nem állt a szoba közepén feldíszített karácsonyfa vagy esetleg zoknik a kandalló felett. bár emlékszem hatéves lehettem, amikor kikönyörögtem, hogy a nagyiéknál töltsük az ünnepeket. Nah annak meg volt a karácsony varázsa, de az is csak addig a két napig, míg itt töltöttük. Ez volt az egyetlen boldog emlékem a karácsonnyal kapcsolatban idáig, mert most meg Reni próbálta ezt az érzést kelteni bennem. Jó nem együtt díszítettük a fát, vagy közösen díszítettük a mézeskalácsokat, de megvolt annak is a maga hangulata. Mondjuk a karácsony érzetről a nagyiék is tettek, mert huszonnegyedikén csaptunk egy jó kis közös karácsonyt. Bár ez se volt a hű de nagy dolog, ami a filmekben van, de tetszett és jól éreztem magam. A nagyapával közösen mentünk el a fenyőért és a nagyival közösen díszítettük fel. Végül megcsillogtattam rajztudományom és kimázoltam a mézeskalácsokat. Nagyi volt olyan kedves és vett üveg alakú kinyomó formát, és tudtam csinálni kólásat lol. Ezek után volt egy jó kis karácsonyi ebéd, végül ajándékozás. Ezek után én mentem volna a szobámba, de a kedves nagyszülők ott tartottak, hogy legyünk közösen, azt a pár órát amit tudunk. Végül elindítottuk a reszkessetek betörőket és egy maratont tartottunk. Este persze beszéltem pár sort Renivel.

Hétfő:

Este rengeteg emberrel skypeoltam (semmi felvágás vagy ilyesmi), csak akiket nem tudtam most meglátogatni nekik magyaráztam két sort. Ennyi volt, de ez is eltartott kb 2 órán keresztül. Így tizenegykor keltem, és álmosan lebattyogtam az emeletről, hogy reggeli kólámat megigyam, de nagyi megelőzött és a reggeli nedűm helyett kakaót nyomott a kezembe.

-Köszönöm- mosolyogtam rá.

-Szedd össze magad, mert lassan megyünk a barátnődhöz- tette vállamra a kezét nagypapa.

- Reni most ha jól tudom Kingával van valami kórházban - kezdtem gondolkozni, de reggelről nem nagyon sikerült.

- Akkor is, vagy így kócosan akarod meglátogatni?- nevette el magát nagypapa.-Lehet nem csak Reni nézne meg.

-Haha- mosolyogtam rá, és felszaladtam az emeletre, hogy átöltözzek.

Nem vertem nagydobra az egészet, mert eddig mindig ki kellet öltöznöm ilyenkor, csak most ne keljen. Így egy szürke pulcsi és fekete farmer kombót csináltam magamnak. Persze mikor megláttam a nagyiékat kicsit meg is bántam, mert ők azért egy picit elegánsabb külsőt kölcsönöztek maguknak, de nem azt hű de nagyot (tudjátok semmi földig érőszoknya, kalap meg zakó, csak szolidan). Reniékhez megérkezve már éreztem a halászlé szagát, ami valószínűleg beleitta magát a falakba. Szerencsére már mindenki ott volt, és nekem se kellet egy kínos beszélgetést végig csinálnom, míg a barátnőmet várom, aki eszméletlenül nézett ki . (Bár Reni mikor nem lol). Egy fekete hosszujjú felső, kockás szoknya és fekete harisnya.

- Hello- mosolygott rám.

-Szia- húztam magamhoz, és szenvedélyesen megcsókoltam.- Jól nézel ki.

-Köszi- pirult el.

-Milyen volt a délelőttöd?

-Fárasztó- sóhajtott egy jó nagyot, és a konyha felé kacsingatott.- Mit kérsz ebédre?

-Ami ehető- vágtam rá csípőből.

Erre mind a ketten elnevettük magunkat, mert ,,anyósom" főzéstudománya az már legenda.

-Akkor van rántott hús és krumpli, mert azt én csináltam- válaszolta büszkén.

-Nem rohanta még le senki?

-Nem, direkt eltettem magunknak egy keveset- és a hűtő felé vette az utat, ahonnan kiszedte a két tálat.

Miután megmelegítette leültünk enni, és beszélgettünk. Miközben Reni nagy erőkkel a délelőtjét vázolta fel előttem fél füllel a nagyiékat hallgattam, akik remekül kijöttek Reni nagyszüleivel. Ebéd után megkínált egy kis mézeskaláccsal, amin érezhető volt, hogy picit megégett.

-Szóval tudom, hogy nem készültél semmilyen ajándékkal- kezdte el, és egy csomagot adott oda.-De nincs karácsony ronda karácsonyi pulcsi nélkül.

-Ugye nem- nevettem el magam.

-De, de- és a kezembe helyezte az ajándékot.

Féltem kibontani, de megtettem. Egy vörös rénszarvasos felső volt benne.

-És ezt most fel kéne vennem?- fintorogtam rá.

-Karácsony van- mutatta meg tündéri mosolyát.

-Hát legyen- és a fürdőben gyors le is cseréltem.-Remélem most örülsz- léptem elé.

-Igen- nevetett rám, és közösen mentünk le a családhoz, hogy ott is legyünk egy keveset.

Bár mi nem csatlakoztunk be a felnőttek (bár én is az vagyok, de akkor is) beszélgetésébe, de ott voltunk a közegükbe. Mit ne mondjak, az idei karácsonyom volt az eddigi legjobb, és remélem minden évbe,a amit Renivel töltök, azok csak jobbak lesznek.

Remélem mindenki örült ennek a kis karácsonyi szösszenetnek, így a nyár közepén :)