Szent Johanna gimi oneshots

Nem baszom el 1

-Gyerekek a mai olvasó kör izgalmas lesz- csapta össze a tenyerét Kardos.-Ugyan is egy olyan ismerősöm jött el előadást hallgatni, aki BTK-t tanul.

És akkor belépett a férfi. Huszonöt év körülre tippeltem volna. Sötétbarna göndör haja szépen el volt fésülve. Azok a lapiskék íriszek ismerős érzést kellettek bennem. Mintha találkoztam volna már vele. Arccsontja lágyan ívelt volt, és kicsit ki türemkedett. Ajkai felül és alul is vastagabbak voltak. Fekete öltönyt viselt, ami alatt szürke mellény volt. Elegánsan jelent meg, mert ő ilyen volt.

-Sziasztok, Török Tamás vagyok és jelenleg Amerikában dolgozom tolmácsként, de szabad időmben levéltárakban dolgozom- kezdte el a beszámolót.

Mindenki oda kapta a tekintetét, és próbáltuk magunkba szívni az új ismereteket.

Óra végén oda mentem hozzá, hogy még mondjon mert érdekelt, és ő ezt mosolyogva fogadta.

-Nehéz a BTK kar?- folytattam a kíváncsiskodást.

-Nem, főleg ha szereted az irodalmat.

-Biztos nagyon érdekes és izgalmas lehet az életed kint Amerikában- álmodoztam arról a világról.

-Ugyan olyan mint itt, ha megszokja az ember, akkor monotonná válik- legyintett.

-Hát igen- helyeseltem, aztán eszembe jutott hogy mit akartam olvasó után.-Örülök, hogy találkoztunk, de ki akarok venni még egy könyvet- és elkezdtem a sorok között kutakodni.

-Megvárlak, úgy sincs semmi dolgom délután- vont vállat.

-Oh, ez kedves tőled- és elöntött a melegség.

-Amúgy hülyén fog hangzani, de hogy szólíthatlak- nevette el magát kínosan.

-Rentai Renáta, de ahogy mindenki hívj csak Reninek. A Renáta olyan formális- mosolyogtam felé.

Valamit morgott ezután az orra alatt, de azt nem értettem, így rá hagytam. Gyorsan kiválasztottam a könyvet és ki is kölcsönöztem. Ezután együtt sétáltunk a folyosón. Szomorúan vettem tudomásul, hogy Arnold itt hagyott (Virágnak Ricsivel volt randija, így oda rohant), de az egészet kárpótolta Tamás társasága.

-Mi akadt a kezed közé?- szólalt meg Tamás, ezzel oldva a némaságot ami kettőnk között volt.

-Oh, ez csak a Tamás bátya kunyhója- legyintettem.

-Nem rossz könyv, bár nekem személy szerint nem tetszett. Az amit a rabszolgákkal műveltek. Kicsit olyan mint a Scarlett.

-A mi?- vágtam értetlen fejet.

-Elfújta a szél- válaszolta.

-Oh, már értem- válaszoltam, és el akartam köszönni, mert kiértünk az iskoal elé, de ő megakadályozta ezt.

-Nincs kedved eljönni velem egy kávézóba? Úgy sincs sok dolgom...

-De csak egy pill- halásztam elő telefonom, hogy anyunak dobjak egy smst.

Oda vezetett az üres parkolóhoz, ahol az autója várt. Egy nagy fekete autó volt (igen autó márka ismeretem nagyon kihalt). Nagyon kényelmes volt, így egyből elmerültem az ülésben. Erre ő jót nevetett rajtam.

Amúgy csendben telt az utunk.Ő az előtte lévő dolgokat figyelte én meg a könyvbe lapozgattam bele. Az első kávézónál letettem a könyvet és kiléptem, hogy bemenjünk.

Rendelésünk leadása után bele is vágtam a témába.

-És nehéz volt elhelyezkedni?- vágtam bele.

-Nem, mert voltak ismerőseim az egyetemről. Ez az egyik ok a másik, meg édesanyám kint él Amerikában. De erről úgy rémlik, hogy meséltem az előadáson- kavargatta meg kávéját.

-Nem baj, ismétlés a tudás anyja- nevettem al magam, és én is bele ittam espressomba.

-Akkor mesélj te magadról- pillantott felém kíváncsi tekintettel.

-Mit mondjak- pirosodtam el halványan.- Szeretek olvasni és zenét hallgatni- vontam vállat.- Plusz sokat tanulok.

-Milyen zenéket szeretsz?

-Beatles, Oasis- mondtam és minél gyorsabban bele kortyoltam italomba, hogy ne nevesse el magát, az ízlésem miatt.

-Retro, az remek- mondta biztató mosollyal.-Bár én jobban preferelárom a Queent, de ez se rossz.

-Az se rossz- álmodoztam tovább.

-Bár én a klasszikusokért rajongok a legjobban. Mozart, Beethoven, Bach- sorolta a zeneszerzőket.- Mikor kicsi voltam anya beíratott zongorázni, de rövid életű volt.

-Miért?

-Mert anyát Amerikába hívta a munkája.

-És az apukád?- kíváncsiskodtam tovább.

-Ő itt Magyarországon, elváltak.

-Oh, sajnálom- pirosodtam el, mert olyan témát feszegettem ami nem illendő.

-Semmi baj, elég régen volt ahhoz hogy már megszokjam- legyintett.- Meg most is hozzá jöttem, de közben meglátogatom a nagyszüleim.

-Ők is itt laknak?- kezdtünk el a folyosón kifelé sétálni.

-Igen, az öcsém pár éve ide költözött hozzuk

-Van egy öcséd?

-Igen, ő is gimnazista. Összesen hét év van köztünk- felelte, és kimentünk a kávézóból, mert befejeztük az italok fogyasztását.

Annyira rosszul éreztem magam, mert bele vájtam a magán életébe, de őt ez nem érdekelte.

-Hova vihetlek?

Én itt elmondtam a lakcímem, és arra hajtott.

-Mikor kicsi voltam rengeteget nyaraltam itt Magyarországon és ilyenkor meglátogattam apát.Úgy ismerem a környéket mint a tenyerem, és most egy ideig itt is leszek.

-Hogy hogy?- lepődtem meg.

-Apát látogattam meg és volt egy két rossz ügyem kint- legyintett és behajtott a házunk elé.

-Örültem ennek a délutánnak- mosolyogtam rá.

-Én is- felelte.-Akkor viszlát.

-Szia- intettem, és megvártam hogy eltűnjön a ház elől.

Bent a lakásban anyu egyből akarta tudni a dolgokat, és apró tőmondatokban elmondtam ki és hogy megbízható. Erre természetesen elkezdtek kamaszkezelő könyveket lapozni. Szobámba neki is álltam a háziknak, de úgy egy óra múlva megszólalt a mobilom. Cortez volt az.

-Hello- szóltam bele.

-Szia, le tudnál jönni a kapu elé?- mondta kicsit ideges hangon.

-Igen egy pill -tettem le a telefont és.....