Szent Johanna gimi oneshots

Táboroztatók

-Szóval röviden tömören, ötven órát teljesítenetek kell- mondta az ofő .-Még a szünet végégig- és Dave kezdett volna szervezkedni, de az ofő leálította.-Nonprofit szervezetek lehetnek.

-Mik?- vonta fel a szemöldökét Virág.

-Nonprofit- ismételte meg Kinga.-Amelyek nem termelnek profitot, pl táborok, kórházak, önkormányzatok stb, stb- sorolta.

-Még valami?- sóhajtott fel végleg Haller.

-Dehát, megyünk Párizsba- háborodott fel Ricsi.

-Igen, de ezt meg kell csinálni, hogy kapjatok érettségit- zárta le a tanár. -Egyéb kérdés- nem volt.-Rendben az iskola által van hirdetett programok- és elkezdte sorolni azokat. Engem egy tábor fogott meg, ami öt napos volt, a Balatonon, de egyből leigazolják az ötven órát.

-Akkor a táborba ki megy?- kérdezte Haller.

Egyből feltettem a kezem. Rajtam kívül más nem volt (azaz akik előttem ültek).

-Rendben, akkor Reni és Cortez- bólintott és felírta a neveket.

Engem akkor az ájulás kerülgetett. Én és Cortez egy táborban. Atyaég!

-Majd leviszünk- súgta a fülembe Cortez, amitől egyből el vörösödtem.

****

Aznap reggel, amikor mentünk már hajnalban fent voltam, és csak a csnegetésre vártam. amikor megszólalt a jól ismert berregő hang, elszámoltam ötig, és oda mentem (hogy ne tűnjön fanatikusnak, hogy őket várom)

-Szia- köszöntem Corteznek, aki egy vörös felsőt, pilótafazonú napszemüveget és egy sortot viselt. 

-Hello- bólintottam és beraktuk a bőröndömet.

A kocsiba beülve mind a ketten egyből elkezdtünk zenét hallgatni, és engem valamikor elnyomott az álom. Már csak a Balatonnál keltem fel, miközben Cortez az ölemben fekszik (!), és ő is alszik.A nemlétező pillangóim  felébredtek, és nem bírtam levenni róla a szemem.

-Ez irritál- mondta rekedtes hangon.

-Bocs, csak....

-Igen, különös helyzet- fejezte be helyettem, és feltápázkodott.

A tábor hely előtt kivettük a cuccunk, és a a nevünket hallottunk meg.

-Antai-Kelemen Ádám, és Rentai Renáta- ordította egy negyvenes éveiben járó férfi.

-Igen- mentünk oda.

-Sziasztok, én vagyok a vezető Herman László. Nyugodtan tegezzetek, és mint a legtöbb táborozó László bá. Remek programok lesznek- és külön külön átnyújtott nekünk egy papírt.- A házaitok arra vannak, már bent van kettő felügyelő. Ha bármi van keressetek- hadarta el és lelépett.

Ezek után egyből elindultunk a lakhelyünkre. Igazi nyaraló feelingje volt. Középen egy ágy, és kettő elválasztott keskeny szoba, amiben két ágy volt. Az ágyak mellet egy egyszerű komód is volt. A nappaliban egy tv (amihez nem kaptunk távirányítót). Az ajtó mellett volt egy fürdő, amiben zuhanyzó és egy WC kagyló volt.  A házunkban kettő velünk egykorú tini volt. Egy lány akinek rövid barna haja volt, ami ki volt engedve. Semmi smink, vagy egyéb dolog. Elég sportosan volt felöltözve, és ez az alkatán is látszódott. Meg egy fiú is volt, akinek szépen befésült szőkésbarna haja volt. Egy egyszerű fehér pólót viselt, amire az volt írva, hogy ,,Mert táborozni jó!", és egy farmer sortot viselt.

-Sziasztok- nyögtem ki egy egyszerű köszönést.

-Csa- intett a fiú.

-Hello- mosolygott felénk a lány, és felpattant a helyéről. -A nevem Dia- nyújtott a kezét.