Szent Johanna gimi oneshots

Cupido próbái

Az egész nap azzal kezdődött, hogy idén nem karkötők voltak, hanem különböző ékszerek. De tényleg. Abba a bödönbe volt karkötő, gyűrű, fülbevaló és nyaklánc is. Virággal nem akartunk sokáig húzni az emberek idejét, így elloptunk egy fél üveget, és bevittük az osztályba, ahol egyből rá szálltak.

Miután végeztem vissza ültem a helyemre, és körbe néztem, hogy kinek tudom azonnal oda adni, és akkor szembesültem pár ténnyel. Zsolti fehér tógát (?) viselt, így február elején. Amúgy ez úgy ki is merült volna, de fején ott volt egy átlőtt nyíl, hátán angyal szárnyak ééés a kezében egy íj.

-Szívecskés bombont Reni- lépett oda elém.-A jó öreg Cupidó segítsen neked?

-A jó öreg mi?- nevettem el magam.

-Cupido, a szerelem istene. Tudod itt az íjam, és lenyílazam neked a szerelmed- felelte és elő vette a tárgyat és tényleg megtette.

A gumi végű nyíllal fejbe lőtt, és az ajtó felé célzott, amin Cortez jött be, így rá pattant a másik nyíl.

-Ez mi a franc?- meredt rá kérdően.

-Mostantól egy napig szerelmesek vagytok- csapta össze a kezét Zsolti.

-Én ilyenekben nem veszek részt -szólalt meg Cortez.

-Nyugi, nekem se lenne ínyemre, bárkivel szerelemeset játszani, de csak nyolc óra- vontam meg a vállam.

Cortez érzése egy pillanat alatt megváltozott, és oda jött hozzám, és elém tette a tárgyat.

-Akkor egy nap?

-Egy nap- biccentettem.

Azt hittem leül a helyére mögém, de nem. Felült a padra, fülbe fülest dugott és óvatosan rám hajolt, hogy átöleljen. Éreztem, hogy a pulzusom kétszáz felé közelít, és az arcom bőrszíne megegyezik a szívecskék színével.

Próbáltam a könyvemre koncentrálni, de nem sikerült. Csak az járt a fejembe, hogy Cortez mit csinál. Aztán megjelent Kardos, mert ugye óra tartás.

-Jó Reggelt?- tette le cuccát az asztalra és tekintete Zsoltira vándorolt.-Nagy, magával meg mi történt?

-Én vagy Cupido a szerelem istene- jelentette ki büszkén és maga előtt az íjával hadonászott.

-Nem inkább Ámor?- meredt kérdőn rá az irodalom tanár.

-Én tele vagyok ámorral tanár úr! - jelentette ki magabiztosan, amire az egész osztály elnevette magát.

-Te hülye- szólalt meg Kinga.-Ámor mint a római isten- felelte és egy óvatos mozdulattal lekevert egy pofont Zsoltinak.

-Vagy a görög megfelelőre Érósz- folytattam.

-Nekem oly mindegy, Ámor vagy Érósz. Én vagyok a megtestesült szerelem- folytatta hatalmas vigyorral az arcán.

-Akkor Nagy Zsolt beszélne nekünk a görög mitológiáról?- kulcsolta össze az ujjait Kardos.

- Természetesen tanár úr- pattant fel és nagy hévvel kivágtatott a táblához.-Szóval volt valami Zeusz..

-Igen, ő ki volt?

-Hát az a csávó, aki villámokat eregetett- nah és innen kezem közé tettem a fejem.

Nem bírtam ezt a baromságot tovább hallgatni, de ahogy láttam ezt Cortez is észre vette, mert egy levél került elém.

Ennyire rossz az előadás? :D

Csak ennyi volt rá írva. Gondoltam egyből válaszolok rá.

Ezek a baromságok...

Gondosan vissza csúsztattam, és ahogy hallottam elolvasta, és kaptam is vissza.

Elhiszem, de már csak két kérdés.
Mármint szerintem...

Ezen óvatosan elmosolyodtam, és eltettem, mert Kardos ordítozására lettem figyelmes. Hát igen Zsolti kicsit kiakasztotta, és ki lett küldve a teremből.

Így telt az az egy magyar óra. A szünet kicsit kellemesebb volt. Azaz azt reméltem, de nem. Cortez tényleg komolyan vette ezt az egy napot. Első szünetben hozott nekem egy forró csokit és citromos minyont, és fölém tornyosulva zenét hallgatott.

-Reni nem hiszed el....- jött oda Arnold.-Ez meg mit csinál?- kérdezte némi gúnnyal.

-Ahogy látod szerepet játszik- vontam vállat.

-Talán baj, Neményi?- vette ki füléből a fülest.

-Nem- mondta röviden Arnold, és némi undorral tovább ment.

Hát eléggé meglepett az eset és rosszul is esett. Nem tettem ellene semmit, így egyből magyarázatot akartam. Arrébb tettem a könyvet, hogy utána menjek, de Cortez nem engedett. Valószínűleg elaludt, így nem akartam felkelteni, így gyors SMS-t küldtem neki. Nem válaszolt rá,de nem tudtam ki menni, mert becsöngettek.

Egész irodalmon ez járt a fejembe, végül ki tudtam menni a következő szünetbe.

-Arnold mi volt a bajod?- vágtattam hozzá.

-Reni meg fog bántani- felelte.

-Ez az egész Zsolti miatt van- feleltem. -Mi meg nyolc órára bele mentünk.

-Nem kellett volna.

-De kellet, mert szeretem és...

-Reni azt se tudod mi az a szerelem. Amit Ádám iránt érzel az az undor...

-Arnold ne mondj ilyeneket- és szemem megtelt könnyel.-Ez nem igaz.

-De az, és nem akarom hogy megbántson.

-Már mindent kibírok -mondtam.

-Hát akkor- és megpuszilta az arcom, amikor belépett a terembe Cortez.

-Cortez- néztem a fiú felé aki elviharzott.

Egész nap beszélni akartam vele, de nem engedte. Mindig elfordult felőlem, vagy nem érdeklődött. Remek remek.

Végül rajz után tudtam egy pillanatra megállítani. Megfogtam a csuklóját és nem engedtem.

-A nap elején rendes voltál, eztán meg nem.Mond már meg az okát.

-Az okát akarod tudni?- vonta fel a szemöldökét.

-Igen, mert ma egészen fura voltál.

- Reni,te nem érdekelsz engem- és ezek a szavak tönkre tettek.

Megeredt szememből a könny és nem tudtam mit szólni. Az a remegő hang amivel mondta, annyira a szívembe fúrta magát.

-Tudod bárcsak ne lenne az a szeptember 8.-ka.- kezdtem és a szememet törölgettem.

-Melyik szeptember 8?- lepődött meg őszintén, és újra az arcába néztem.

Láttam hogy az ő szeme is a szomorúságot és a megbánást sugározza. Nem könnyes vagy esetleg vörös, de szomorú.

-Itt meg mi folyik?- lépett közbe Tóth Viktória.

Folytatása Szeptember 8.-án