Szent Johanna gimi oneshots

Nem baszom el 2

Igen egy pill -tettem le a telefont és lementem a ház elé, ahol ott várt Cortez.

-Eltűröm, hogy Neményi nagyon jól kijön veled, még azt is, hogy egy emós fiú szed fel,de azt már nem, hogy a kicseszett bátyám flörtöl veled a tudtommal, és csak én nem merek lépni.

-A bátyád?-lepődtem meg.

És akkor beugorott honnan voltak ismertek azok a szemek, vagy a megszólalás, hogy a ,, nagyszüleimnél élő öcsém". Cortez bátya.

-Igen- szorított jobban magához.-És nem engedem. Ezt nem -csókolt meg.

Ott álltunk megfagyva, de Cortez megcsókolt. Értitek megcsókolt!

-Hideg van, nem megyünk be- távolodtam el egy pillanatra.

-Csak ennyire jöttem át- húzta el a száját.

-Tee, tee- váltam dühössé, és megpofoztam.

-Ezt megérdemeltem- kapott az arcához.- De Reni én ezt komolyan gondoltam- kapta fel a két kezem.-Én tényleg szeretlek.

-És nem áltatsz?- vontam fel a szemöldököm.

-Én, soha- mosolygott rám, és egy puszival távozott.

Megrökönyödve bámultam utána, és még mindig az eseményeket dolgoztam fel. A szobámba vissza baktatva egy jó nagy tál pudinggal felmentem Facebookra és láttam, hogy Török Tamás ismerősnek jelölt. Pár kétely között, de végül elfogadtam a felkérést, mert rá akartam írni.

Reni: Szia
Tamás: Szia
Reni: Miért nem mondtad, hogy ő az öcséd?
Tamás: Kire gondolsz?
Reni: Cortezre
Tamás: Kire?
Tamás: ja Ádámra. Nem kérdezted a nevét ezért nem mondtam ;D

***

Másnap reggel ott állt a kapunkba Cortez,és várta az érkezésem. Mosolyogva léptem oda és megcsókoltam.

-Ezt megbírnám szokni- nevettem el magam.

-Hát, már ez mindennapos lesz, így- húzta el a száját.

-Amúgy honnan tudtad, meg hogy a bátyáddal voltam?

-Mivel a nagyiéknál lakik ő is, így amikor megjelent elkezdett hencegni, hogy milyen aranyos lánnyal találkozott. Erre én érdektelenségemet mutattam, de ő fittyent hányt rá, és tovább folytatta. " Ő olyan okos volt és szép. Szeret olvasni és imádja a Beatlest" erre a mondatára már egy picit felkaptam a fejem és megkérdezte "Hogy hívják?", erre ő azt felelte, hogy "Rentai Renáta, az osztályodba jár". Na és itt kirontottam a szobából és meg nem álltam.

-Hű -tettem szám elé a kezem.

-Hát ez történt röviden- vont vállat.-De ez már a múlt.

-Az- bólogattam, és megérkeztünk a csatatérre.

A helyre, ahol amint megláttak minket kéz a kézben, kitört a harmadik világháború.

-EZ MÉG IS MIKORI?- rontott nekünk Dave, aki köztudottan nem szeret lemaradni a dolgokról.

-Tegnap esti- vontam vállat.

-És Facebookra kitenni?- lóbálta előttünk az eszközt.

-Minek- folytatta Cortez.

-C erről még számolunk?- szólalt fel Ricsi is, aki a vállába boxolt.

-Ps délután?- ajánlotta fel.

-Legyen- fogott fele kezet és megszületett az alku.

-Akkor most tényleg olyanok vagytok egymásnak Bonnie és Clye?- vágott közbe Zsolti.

-Igen- biccentettem elvörösödve.

-UUU Reniii - ölelt át Virág.- Majd meséld el a dolgokat.

-Rendben- biccentettem.

-Végre Renáta, ugye már nem fogod magad ronggyá bőgni?- lépett oda Kinga.

-Hogy mi?- lepődött meg szintén Cortez.

-Semmi semmi- legyintettem, amikor egy különös jelenség törte meg az utca látványát.

Az iskola elé bekanyarodott egy fekete kocsi és megállt, ahol nem szabadna leparkolni. Értetlenkedve konstatáltam, de amikor kiszállt belőle Tamás megértettem a helyzetet. Kezében a tegnap kikölcsönzött könyvemet lóbálta, így autómatikusan oda mentem hozzá.

-Ezt nálam felejtetted- nyújtotta át a könyvet, ami kieshetett a táskámból.

-Köszi-ragadtam meg.

-Örülök nektek- biccentett észrevehetetlenül Cortez felé.

- Direkt csináltad?- lepődtem meg.

-Sok mindent tudok az öcsémről, és nem hagyhattam hogy elcsessze, úgy mint Camillánál- morgott az orra alatt.

-Ki az a Camilla?- vontam fel a szemöldököm.

-Lényegtelen, ez most a fontos- rajzolt egy kört a levegőben.-De nekem mennem kell- nézett az órájára.-Remélem még fogunk beszélni.

-Én is- mosolyogtam rá.

-Megölelhetlek sógornő?

-Meg sógor- szálltam be a hülyülésbe, és pár másodpercig egymásba fonódtunk.

- Miért érzem azt hogsy valami kiégeti a hátam? -súgtam oda Tamásnak.

-Cortez- távolodott el.-Szia Reni- intett egyet és beszállt a kocsiba.

Mikor vissza értem az illusztris társasághoz Cortez erősen megfogta a kezem és úgy rákulcsolta az ujjait az enyémre, hogy szabadulni sem tudtam. Valószínűleg ez egy jelzés volt: Ő az enyém, és nem nézhetsz rá.

-Fáj a kezem- szólaltam meg a hatalmas neveteés közepette.

Természetesen senki nem vette észre, csak Cortez, de nem engedett az egészen, így megütöttem a vállát.

-Igen?- pillantott felém kaján mosollyal.

-Lazábra vennéd a szorítást?

-Aztán meg más vessen rád szemet? Még mit nem - nevette el magát.

-Nem tetszik ez a féltékeny Cortez- motyogtam az orrom alatt.

-Hát ez van, egy ideig el kell fogadni- nevetett rám.

-De...- kezdtem volna, de Ricsi közbe vágott.

-Nem, nem és nem. Alig hogy össze jöttetek, itt nem lesz szakítás.

-Nem is akartunk- nevettük el magunkat Cortezzel.

-Amúgy ki volt ez a pali?- folytata Zsolti.

Én értetlenül Cortezre néztem, aki átvette a szót.

-A bátyám- vallotta be.

Az őrültek házát nem tudtuk elkerülni, mert mindenki Cortez bátyát akarta tudni, de ez már az én részemről érdektelen. A lényeg, hogy Cortez és én