Szent Johanna gimi oneshots

Fáradság

Szóval nagyon szeretem Laurát, meg a Szent Johannát, de valahogy képtelenségnek tartom, hogy Reni nem tartja magát fáradtnak egy nap után. Jó lehet nekem az a bajom, hogy napi 7 órám van, és 2 órát volánozok, de akkor is. Aki úgy hiányolta mint én, annak itt van a fáradt rész. (igen azért lett ez most ilyen rövid mert én is fáradt vagyok :D)

Reggel az ébresztőm fájdalmas berregése keltett. Miután lenyomtam kellet két perc, hogy felfogjam a jelenet fontosságát kétszer átdörzsöltem a szemem és felültem. A redőnyt felhúzva hunyorogtam ki az ablakon, mert a hirtelen áradó fény kellemetlen volt a szememnek. Miután ki vámpírkodtam magam elindultam az ajtóm felé, és az emeletről lecsoszogva a konyhába fordultam. Mint mindig első dolgom egy jó erős kávé elkészítése volt. Ezzel is fel akartam magam ébreszteni de nem segített. A nedű elfogyasztása csodálkozva vettem észre, hogy már mindenki elment, de aztán egyre jobban elkezdtek derengeni az események. Felugrott anya szava miszerint holnap korábban megy, és apa is ezt teszi. Végül vissza mentem a szobámba, hogy beágyazzak és felöltözzek. Miközben ezt csináltam francia dalokat hallgattam. Tudjátok Rómeó és Júlia meg egy kis Notre Damei toronyőr :D. Végül elfogadható állapotba léptem ki a házból. Az ajtót kulcsra zárva és a friss levegőt szokva indultam meg az iskoláig.

Mint mindig most is hatalmas bagázs az ajtó előtt, jól röhögtek és olyan éberek voltak, mint a had ne mondjam mi.

Oda mentem, köszöntem és szokásos reggeli üdvözlési formákat vágták az arcomba. Megpróbáltam becsatalkozni a beszélgetésbe, de nem nagyon tudtam, mert Virág és Ricsi érkeztével a lány berángatott a terembe, mert meg akarta mutogatni a kiskacsás rajzait és festményeit. Természetesen minden között ott volt egy kiskecske is elszórtan. Sajnos Cortez akkor érkezett, amikor mi megindultunk befelé, így nem volt időm végig mérni őt.

Már valahogy akkor éreztem, hogy ezen a napom a halálomat fogom kívánni. Nem tévedtem. Kezdtünk egy laza franciával, ami igazából ment, csak az volt a baj, hogy utána újra ezen a nyelven akartam megszólalni. Óra után szünet, ahol megfigyeltem Cortezt. Mint mindig eldobtam az agyam :)

Ezek után irodalom, amiből ESZÉ. ,,Imádok esszézni". Igen irónia. Az a rengeteg kutatómunka, és egyéb dolgok. Szerintem a halálomat fogom kívánni estére. Mondjuk nem volt nehéz anyag Jókai Mór, de akkor is. Ezek után töri, tesi. Nah az a tesi. Ott valamiért azt énekeltem magamba, hogy ,,Ah wanna die". A fiúk mint mindig fociztak, de mi, nah mi erősítettünk. Kezdtünk laza futással, aztán bemelegítés és végül a kínzás. 3X 30 mp plank, guggolás, hasprés, négyütemű. Ezt végig csináltuk háromszor és kegyelemből lenyújtottunk.

Virággal úgy mentünk vissza a terembe, mint 2 öregasszony. Ricsi végül megsajnálta a lányt és kicsit hordozta. Cortezzel ketten jót nevettünk a helyzeten, mert ugye csak mi láttuk. Mondjuk Kinga is meglátta, aki pár szemforgatással és megjegyzéssel nézte az eseményeket.

Végül angol és matek. A maga nemében nem annyira fárasztó, de fizikailag nem vagyok toppon.

***

Otthon fáradtan dőltem az ágyra és kétperc plafon bámulás után felrugaszkodtam, és a cuccaimat matatva elkezdtem írni a házikat és tanulni. Nah ez sokáig tartott, mert elkezdtem az esszéket és nem csak magamnak, de a többieknek is írtam.

Olyan tíz fele lehetett, amikor mns-en elkezdett villogni egy név.

Cortez:Mit keres fent?
Reni: Kikapcsolódok
Cortez: Menj aludni!
Reni: Még esszéhez keresek ki dolgokat :(

Mikor leírtam és elküldtem két percre rá megcsörrent a telefonom.

-Szia- szóltam bele.

-Menj aludni- küldött el újra minden köszönés nélkül.

-Az nem rossz ötlet, csak még meg kell nektek írni az esszét, hogy minden rendben legyen meg ilyen...- mondtam és egy nagyot ásítok.

-Most előbb gondolj magadra- parancsolt rám újra.

-De....

-Nincs semmi kifogás- válaszolt.

A telefont elvettem a fülemtől, mert azt hittem letette, de nem. Pizsamában az ágyba császkálódtam és jó vastagon betakartam magam. Azt hittem eddigre már megunta és kinyomott, de még ott villogott a neve.

-Ez így fura lesz- szólaltam meg megtörve a kínos csendet.

-Nem izgat, megvárom hogy lehunyd a szemed és a hangos szuszogásod lehessen hallani.

-Akkor mesélj- vágtam rá.-Tudod mint a szülő a gyereknek.

-Rendben- sóhajtott egy nagyot, mert egy nevetést akart elnyomni. - Szóval Amerikában -és valahogy ekkor lehunytam a szemem.