Why me?

62.rész (Már csak ez hiányzott)

Beléptünk a fürdőszoba ajtón, és már nem is volt rajtam a ruhám.
- Hol is tartottunk édes? - jött mögém.
- Már az ujjad bent volt. - elmélkedtem.
Bele harapott a szájába, levettem róla a pólót, meg a nadrágot.
- Ez nem kell ide. - kapcsolta ki a melltartómat. - Meg ez sem. - rántotta le rólam a bugyit.
- Erre vártam már. - nyögtem. 
Felkapott az ölébe bevitt a zuhany alá. A hátamat megfagyasztotta a csempe, de nem érdekelt.
Egyszerűen nem hagyott nyugodni a kérdés, mit keress itt ez a nő.? Miért jött vissza? Mit akar? Mit értett az alatt, hogy azt hitte megvárja őt Jack.
- Várj! - toltam el, és a földre eresztett.
- Igen?
Hogy tudnék így bármit is csinálni, itt folyik le a szexi testéről a víz, és ahogy a zöld szeme végig mér, minden porcikám kívánja.
- Semmi, csak.....
- Csak? Valami baj van? Nem szeretnéd már folytatni? - érdeklődött.
- Nem arról van szó. Ez a nő... - túrtam bele a vizes, kócos hajamba.
- Veronica zavar? Mi lenne ha ezt nem itt, és most beszélnénk meg? - vette elő a tusfürdőt.
- Rendben, megértettem. - nyúltam én is a mögötte lévő polcra, ahol egy női tusfürdő volt.
Nem ment arrébb, a mellemet hozzá nyomtam a mellkasához, végig simitotta az alakomat, bele markolt a fenekembe felnyögtem önkéntelenül.
- Akarsz még? - duruzsolta a fülembe.
Számat össze szorítva próbáltam elterelni a gondolataimat Veronica-rol.
- Annyiszor megzavartak már minket, hogy inkább csak aludni szeretnék. - sohajtottam.
- Rendben drágám. - simitotta meg az arcom gyengéden.

Másnap reggel telefon zugásra ébredtem fel. Kaleb volt videó hívásban.
Felvettem.
- Uhh elég szarul nézel ki. - nyögte be az első mondatot ahogy meglátott
- Kösz. - dörzsöltem meg a szemem.
- Hol a lovagod?
Körbe néztem üres volt a helye, nem tudtam hol van nem mondott semmit.
- Fogalmam sincsen. - ásítottam.
- Nem vártam mást. És milyenek a szülők? A hely? Mesélj már. Olyan régen beszéltünk. - tartotta ő is a telefont.
- Tudod, hogy a szülők nem szeretnek. - mozgadtam a telefont ahogy ki keltem az ágyból.
- Tapasztaltam már egy párszor. - folytotta vissza a nevetést.
- Kedves vagy mit mindig. - indultam le a konyhába.
- Nézd itt van Hunter. - mutattam neki miközben Hunter tömte a fejét.
- Hej Hunter, mikor megyünk legközelebb együtt csapatni? - kiabálta mintha süketek lennénk.
- Ti mikor? - néztem felváltva rájuk.
- Megyek majd jövőhéten, szóval akkor. - adta a semleges választ.
Hát oké.
Elkezdett pityegni a telefonom, Jackson neve villant fel.
- Figyel Kaleb beszélünk majd később, de hív Jackson.
- Rendbe csáo puszi. - tette le.
- Szia szívem hová tűntél? - szóltam bele.
- Várlak egy reggelire. Elküldöm a címet, csinos légy. - közölte nyugodtan.

Elindultam a megadott címre, a helyiség előtt állva pillantottam meg Jacksont.
- Édes? - hajolt oda egy csókért.
- Szívem ez micsoda? Romantikus reggeli? - dörgölöztem hozzá.
- Majdnem. - emelte fel az ujját.
Elindultunk az asztal felé, négy pohár, négy tányért, négy evőeszköz. Oh oh rossz elő éreztem van. Leültünk egymással szembe Jackson-al.
- Fel tehetek egy kérdést? - dőltem hátra.
- Persze. - szemét rám szegezte.
- Miért van itt négy mindenből? Talán eltitkolt gyerekeid vannak? Vagy talán háremet tartasz? - néztem rá őrülten.
- A hárem nem rossz ötlet. - ült le Jackson mellé Roy.
- Nah ne! A badboy duo is itt van?. - mutogattam
- Uhh szösziből barnára váltottál, szexi! - ült le mellém Sean, és karolta át a vállamat.
- Köszönöm, hogy észre vetted. - nyúltam boldogan a hajamhoz.
- Nah, és Mizu csini főnök hallottuk át veszed apád cégét. - hozta fel a témát Roy.
- Úgy van ahogy mondod, király főnök leszek. - emelte meg a pohárát.
- És a szexi titkárnőket se feledd. - kacsintott rá Sean.
- Sean! - ütöttem mellkason.
- Bocsi, csak megszokás. - fogta a megütött helyet.
- Hallottuk azt is, hogy Veronica visszatért. - lökte vállon Roy.
- Igen ő lesz a PR-osom.
- Hogy mid? - akadtam ki.
- Mi lenne ha ennénk ? - Hadarta Sean mintha nem akarná, hogy veszekedjünk.
- Veronica? Az a Veronica? Jó segg nagy mell uhhh tesó. - próbált borsot törni az orrom alá Roy.
- Akarod, hogy betörjem az arcod? - kérdeztem tőle édes hangon.
- Raquel. - próbált nyugtatni Jack.
- Kösz a reggelit vagy mi is volt ez. - löktem el magamat az asztaltól, és megindultam kifelé.
Hátat fordítva elindultam keresni egy taxit vagy akármit, amit itt lehet fogni.
- Raquel ne már, ne csináld. - jött utánam Jack.
- Mit akarsz vágják jó képet az exedet  dicsérő hülye gyerekekhez? Hát köszi, de én ebből nem kérek, inkább vissza megyek az idegesítő anyádhoz, hátha Veronica is ott lesz. - csaptam az oszlopba ami éppen mellettem volt.
- Seggfejek ezt te is tudod, de hidd el nem ilyenek igazából.
- Menj vissza Jackson. Majd találkozunk nálatok.
Nagy nehezen fogtam egy taxit, és vissza jöttem. A telefonom elkezdett csörögni. Scott neve jelent meg a képernyőn.

Nah már csak ez hiányzott, idegeskedtem.
- Hallgatlak. - szóltam bele határozottan.
- Szia Raquel. Csak szólni akartam, hogy előrébb akarják hozni, Ben-ék az esküvőt. Mondtam neki a lovas ötletet is. Tetszett nekik. Fel van készülve Vegas a tömegre meg ehhez hasonlókhoz.?- mondta el gyorsan a tudnivalót.
- Bazdmeg Scott! Nem tudom innen Toszkánából intézni ezeket a dolgokat.
- Akkor gyere haza egy hónapunk van erre az esküvőre, jah és a többiről nem is beszélek.
- Nagyon jó örülök.
- Raquel ez egy semmit mondó mondat volt tőled most. Akkor haza jössz vagy csináljam egyedül?.
Ahjj de unom kinyomtam mit sem válaszolva neki. Megszokta már szóval nem lesz harag.
A táskába vissza csusztattam a mobilomat.
- Te már itt is vagy? - várt a kedves fogadtatás.
- Ahhjj anyuka ne izguljon utazom haza még ma.
- Várj. A fiam tudja.?
- Majd rájön nem? - vontam vállat.
- Ez tényleg nem jó ötlet Raquel, be fog kattani itt fog dühöngeni. - mondta feszülten Hunter.
Nagyon sóhajtottam.
- Én is ideges vagyok képzeljétek el. De ez senkit sem érdekel ügye? - dühöngtem.
- Héj Raquel addig nem csinalhatnék rólad pár képet? - kérdezi Hunter.
- Majd szét basz az ideg Hunter ezt szeretnéd megörökíteni?
- Igaza van kisfiam, inkább Veronica-t fotozd le.
- Jó tudod mit Hunter, gyere csináljunk képeket. - fogtam meg a kezét, és húztam magammal.
Kinyitottam a bejárati ajtót, hogy a szabadban legyen a fotózás. De Jackson állt az utunkba.
Mérgesnek tűnt.
- Hát te? - néztem rá rémülten.
- Velem jössz!- ragadott magával és beültetett a kocsiba.
- Jacks.....- nem bírtam befejezni becsapta a kocsi ajtót az orrom előtt.