Why me?

28.rész (Csak, hogy megjött)

A moziban sorba állva vettük észre Hunter-t és Mercedes-t. Ők is észre vettek minket a testvérem persze egyből ugrott a nyakamba.
- Hallottam mit csináltál Austin-al.
- Elmesélte? - szégyellem még mindig.
- Az volt az első. - forgatta a szemeit
- Nem érdemelte meg. - hajtottam le a fejem.
- Dehogynem. Leyla terhes. És így is félre lép. Érdek házasság, de ha nem szeretné akkor nem csinálta volna fel.
- Micsoda? Mi a franc. - döbbentem le.
- Pedig így is megkapta a pénzt Leyla szüleitől a gyerek nem volt benne az alkuban. - biccentett a fejével.
- Jézusom. Apával beszéltél?
- Igen nem rég. Mondta mész hozzá ha vége a sulinak.
- Így van nincs kedvetek velem jönni? - néztem Hunter-ra.
- Felőlem. - túrt bele a hajába.
- Király.
- Engem meg sem hívsz. - húzott a derekamnál fogva magához Kaleb.
- Te maga vagy az ördög. - fintorogtam ő pedig nevetett.

Úgy gondoltam apa örülne nekünk és Jackson-nak őt is szeretném vinni magammal. Szeretném ha megismerné.
Kaleb pedig tudja, hogy nem jöhet mivel ő vigyáz a házamra. Mást nem tudok és nem is akarok megkérni. Ő benne bízom.

- Raquel jössz? - szakította félbe a gondolat menetemet Hunter.
- Persze megyek. - nyújtotta felém a kezét.
- Mesélte Mercedes mi történt. Annyira sajnálom. Sok rossz ért mostanában.
- Ne is mond Hunter. - néztem magam elé ahogy Kaleb és Mercedes előttünk sétáltak és piszkálták egymást.
- Gyere menjünk jegyet venni - karoltam belé

Ki kértük a jegyeket és elfoglaltuk a helyünk. Mercedes és Hunter ment el popcorn-ért meg Cola-ért.
- Remélem jó lesz a film és megérte ezért dobni Pamela-t.
- Idióta vagy. - fűztem hozzá.
- Így szeretsz tudom. - villantotta meg a szexi mosolyát.
- Ezt a mosolyt ismerem. És nálam nem válik be. Elsőnek sem jött össze. - kacsintottam.
- A remény hal meg utoljára Raquel. - nyúlt át mögöttem és a vállamra tette a kezét.
- Akkor az már döglödik. - hapciztam utánna folytattam. - látod igaz is.
Ő pedig csak nevettet.
Eléggé jó volt a film nekem tetszett. A film vége után mindenki haza ment. Jó volt egy kicsit ki kapcsolódni.

Ma jön haza Jack alig várom, hogy lássam. Azt beszéltük meg, hogy ő jön hozzám ezért rendeztem egy gyors takarítást, egy kis kaját főztem és ültem vártam.
Nyílt az ajtó én pedig felpatanttam a kanapéról.
A nyakába ugrottam szájon csókoltam.
- Ilyen gyorsak leszünk? jó. - mosolygott és olyan mozdulatot csinált mint aki már gombolja is ki a nadrágját.
- Csináltam ennivalót. - ugrodtam le róla.
- Istennő vagy. - pakolta le a cuccait.
- Milyen volt az út? - vettem elő a tányérokat.
- Fárasztó és hosszú. - vette le a cipőjét.
- Ha gondolod csinálhatok fürdő vizet és együtt megfürödhetünk. - vigyorogtam.
- Mocskosabban fogunk kijönni mint ahogyan bementünk. - húzott az ölébe.
- Figyelj szeretnék veled majd beszélni. - löktem el egy kicsit magamtól.
- Mond most. - tette a kezeit a csípőmre.
- Talán majd holnap. - szálltam ki az öléből.
- Raquel fáradt vagyok. - fogta a homlokát.
- Rendben akkor legyél ez miatt feszült, tudom hosszú volt az út ezért nem akarlak terheli.
- Nem vagyok... Mindegy hagyjuk együnk. - kezdett hozzá.
- Jó étvágyat! - vágtam hozzá a szavakat
- Köszönöm. Neked is. - próbált mosolyogni.

Láttam rajta, hogy valami nyomasztja. Nem akartam vele elsietni a dolgokat. Sőt még semmit sem tud. Nem tudja a szüleimet amit én csináltam. A dokit sem. Ami eléggé nyomasztó tud lenni.

- Akkor megyünk fürdeni? - fogta meg a kezem.
- Persze csak előtte elmegyek wc-re. - álltam is fel.
- Menj csak. - ált fel és nyomott egy puszit a homlokomra.

Miután végeztem szomorúan és egyben boldogan közöltem vele, hogy megjött és nem szeretnék vele most kádban fürdeni. Eléggé paprikás volt a hangulat közöttünk ami nem volt meglepő.