Why me?

25.rész (Csak játék)

Az este folyamán nem bírtam elaludni. Minden a nyakamba szakadt.
Annyira elegem van, már csak pár hét a suliból ez mondjuk megnyugtat.
Rá néztem az órára. 01:15
A telefonomra néztem a kezembe vettem elkezdett csörögni. Pamela neve jelent meg a kijelzőn.

- Mond?! - szóltam bele.
- Király nem alszol. Nagyon nagy buli van itt a pub-ban mindenki itt van szinte.
- A mindenki alatt kiket értesz?
- Hát én, kaleb, mia, hunter, jackson, austin, mercedes.
- Várj mi Jackson? - lepődtem meg.
- Igen gyere ide várlak. Habár lehet keverem valakivel de nem baj gyere az a lényeg - nyomta ki a telefont.

Gyorsan felöltöztem elindultam, mint valami kiéhezett oroszlán a prédája után. A pub-ban alig lehetett látni az emberek ezreivel áltak sorba a bejáratnál.
- Héj kislány menj a sor végére! - rántott vissza a biztonsági őr.
- Nah ne szivass! - nevettem ki.
- Sor vége. - mutatta.
- NEM! - álltam le veszekedni a biztonsági őr-el.
- Raquel. A jó öreg Raquel. Mit keresel itt?! - jött ki a volt osztálytársam. Övé a hely az apjától örökölte nagy bizniszekben futnak.
- Nicholas! Hmmm jó kis bulit csaptál ide.
- Kár, hogy csak a vége felé értél ide. - gonosz tekintettel nézet felém.
- Ha beengedsz meg mutatom én neked, hogy mi a buli.
- Ahhoz nem vagy elég jó nő. De bejöhetsz, mert aranyos vagyok. - nyújtotta a kezét. Amit megfogtam és közelebb húztam. A fülébe súgtam.
- Ha nem egedsz be most azonnal. A fejedet letépem és egy wc fölé fogom akasztani. ( Ha játszani akar hát játszunk nevettem magamban)
- Félek tőled, de vannak embereim. És mi több itt a családod is.... Egyrésze szóval ne geciz velem Raquel.
- Főnök! - indultak meg felénk, de megállította őket.
- Nicholas.! Engedj be!
- Velem jössz! - ragadott meg a karomnál fogva.
Át vitt a tánctéren és fel az irodába.
- Most mi jön a székhez kötözöl vagy talán lelősz egyáltalán van fegyvered.? - méregsitettem.
- Raquel! Te egy ribanc vagy. - bilincselte oda a kezemet egy csőhőz.
- Ne már Nicholas! Azért haragszol, mert mindig melegnek hívtalak és csúfoltalak. Ez már a múlt ne nevettes.!
- A te családod dobta fel az apámat érted? És ezért bosszút állok jó, hogy jöttél nem gondolod?! - vette elő a kést.
- Figyelj van egy roppant jó ötletem. Válaszd Austint sok van így is a rovásán. - vontam vállat.
- Még mindig nem érted? - üvöltött.
- Talán düh kezelési problémákkal küzdesz? (Szurkálodtam ő akarta)
- Miattad hála igen. Meg a családodnak köszönhetően.
- Mondok valamit gyere, gyere ide közel az arcomhoz. - ahogy oda jött megfejeltem.
- A büdös picsába ez kurvára fájt. - nyöszörögtem.
- Tudod amúgy azt akartam mondani, hogy velem nem sokra mész nincs oda értem a családom szóval el is engedhetsz. - mosolyogtam.
- Ezért utaltáltalak mindig. Egy szívós féreg vagy. - tette a kést a torkomhoz ami persze inkább hasonlított egy vaj késhez.
- Nicholas! Tudom, hogy legbelül imádsz. Térjünk a tárgyra mit akarsz mivel tehetem jóvá a sérelmeidet? -már alig bírtam vissza tartani a nevetést.
- Hozz össze a húgod-al. - volt vállat.
- Mi van? - nevettem ki.
- Ne nevess Raqel... - nevette el magát.
- Már majdnem elhittem, hogy ezt az egészet komolyan gondolod. - engedett el.
- Jó színész lennél nem értem, miért nem arra mentél. A fejelés eléggé durva volt.
- Tudod, hogy nekem az nem a világom.

IGEN ez mind színjáték volt, színész és mi állatok vagyunk egymással mintha a egy testvér lenne. Nem sokat szoktunk találkozni pedig egy helyen lakunk, ez az ára annak ha elhanyagolsz egy "testvért". Jól beéget és eljátsza veled azt a jelenetet amit éppen szerepel. (DE AKKOR Ő AZ ÁLDOZAT) ezért kiélvezni az ilyet. Ő sem normális.
- Mit akarsz? - adott egy zacskó csipszet a kezembe.
- Tudod, hogy itt van Austint és Mercedes. Nah én nem tudtam, tudni akarom, hogy mikor jöttek és minek?
- Miért érdekel ez téged? - ült a székbe.
- Mert úgy érzem valami történt amiről én nem tudok.
- És Jackson? - a nevét meghallva gyorsabban vert a szívem.
- Befelé menet nem láttam sehol sem, szerintem Pamela össze keverte valakivel.
- Nincs kizárva. Rendesen fogy a pia. Meg más is.
- Segítesz Austin-t megviccelni egy kicsit? - ettem bele a chipszbe.
- Mit csinált az az idióta.?
- Csak egy kicsit rossz volt. - mutattam a pici szót a kezemmel.
- Félre lépet mi? - kacsintot rám.
- Valami olyasmi.
- Gyere nézzünk le a táncparkettre. - nyújtotta a kezét.