Why me?

20.rész (Igazság)

Igen ilyen ha van egy szép húgod és meglátogat. Ne számíts semmi jóra se. Ennyi az egész.
Nem voltam valami jól az utóbbi napokban. Talán a magány ami megjobban rá tett.

2hét telt el azóta a nap óta amióta felpofoztam. Mindig elkerültem, próbáltam figyelmen kívül hagyni Jackson-t. Nem voltam éppen boldog, próbálkozott virágot küldött, csokit, bort, mindent amit tudja, hogy szeretek. Hívogatot, sms-el bombázott. Rossz érzés volt bunkónak lenni vele, de én így láttam jónak.

A mai napom a munkából áll. Hozták az ujj könyveket és ki kell pakoljam, természetesen egyedül mivel a kolléganőm havonta 3x menstruál miközben tudom, hogy egyszerűen nem akar dolgozni. A menstruácioról jut eszembe nekem még nem jött meg. Pedig itt lenne az ideje néztem meg a telefonomban a naptárat. Mindegy talán csak késik egy pár napot.

Sokat tanulok és próbálok felállni a padlóról.
Kaleb-et hívtam fel, hogy tolja ide a seggét és segítsen nekem.
Hallottam kopogni valakit az ajtón 10perc múltával. Kint van a zárva tábla ki akar bejutni ilyenkor néztem az órámra. 9 óra is elmúlt már.

- Szia Kaleb hívott, hogy kell neked a segítség. - állt előttem Jackson. Nem volt most az az élettel teli srác ahogy megismertem. Össze volt törve talán miattam.?
- Nem téged hívtalak, hol van Kaleb, hogy megtudjam ölni? Sőt nem is egyszer hanem kétszer foglak kinyirni. - láttam bujkálni az egyik kocsi mögött.
- Menjünk be segítek neked. - ért hozzám.
- Nem kell köszi. Megoldom.
- De enged meg Raquel.
Ameddig mi veszekedtünk ránk zárta az ajtót.
- Addig nem jöttök ki, ameddig ki nem bekültök és össze nem jöttök.
- Te miről magyarazol? Te mondtad el mit csinált és őt véded? - csaptam az ajtóra a tenyeremmel.
- Azóta én tudom az igazat hallgasd meg, de nekem mennem kell jó szórakozást itt vagy reggelig. - lobálta meg ablakon keresztül a kulcsot. Tudom, hogy csak blöfföl, fél attól, hogy a csinos kis fejével fogom felszántani az udvaromat. Feltével ha kijutok innen.
- Az idióta. - nevettem rajta,mert neki szaladt egy álló ártatlan autónak. Még az a jó, hogy senki sem ült benne.

- Raquel! Elmondhatom az igazat ami történt? - fogta meg a két kezemet és a szemembe nézett.
- Nem tudom, hogy akarom e hallani az igazságot. - ráztam meg a fejem.
- Tudnod kell! Nem feküdtem le a húgod-al. Nem volt semmi. Megcsókolt igen. Láttam, hogy nincs valami jól és haza vittem hozzád. Még hozzád is benéztem e, hogy jól vagy e. Ennyi történt esküszöm.
- Ez tényleg igaz? - takartam el az arcomat. Két hétig itt szenvedünk mind a ketten az én hülyeségem miatt.

- Igen igaz. Akkor most már szent a béke.? - kérdezte.
- Igen szent. - öleltem meg ő pedig magához szorított.
- Nah nézzük azokat a könyveket. - fogott kézen.