Why me?

10.rész (Baráti randi)

Teltek múltak a napok és egyre jobban össze szoktunk. Jackson-t nem láttam már egy ideje,de nem is baj lelkileg muszáj vagyok felkészülni az esküvőre.
- És milyen ruhát vettél.? - bicentett Pamela a fejével ahogy sétáltunk végig, a munkahelyem folyosóján.
- Szépet majd meglátod. - kapott el egy rossz érzés.
- És miával mióta ismeritek egymást?
- Kiskorunk óta. Imádjuk egymást.
- Neked legalább van egy biztos barátod.
- Pamela. Te miért is nem jöttél igazából suliba hónapokig?
- Jó ember ismerő vagy ahogy látom. - pirult el.
- Tudod sokat hazudtak nekem és mindenkinek van egy árulkodó jel ha hazudik. Nah kivele. - böktem oldalba.
- Meztelen képek keringtek rólam a suliban. A legjobb barátnőm küldte szét mindenkinek, mert féltékeny volt rám.
- Ezt, hogy érted?
- Nem viszonoztam az érzéseit. - szívta be a levegőt erősen, hogy le tudjon nyugodni.
- Ki volt az? Ismerem? - kérdezősködtem.
- Tina Owen.
- Nem cseng ismerősen a neve sem. - ültünk le az egyik asztalhoz.
- Jobb is egy igazi kígyó. Majdnem tönkre tett mindent.

Az esküvő előtt egy héttel vagyunk. Ezért Kaleb és én beültünk kajálni meg persze inni a kedvenc bárunkba.

- Tudok neked egy jó csajt érdekel? - rúgtam bokán az asztal alatt.
- Hogy ne érdekelne. - csillant fel a szeme.
- De nem csak megdugni te barom. - rúgtam bele még erősebben.
- Ez fájt- fogott rá a lábamra, hogy ne ilyen erősen.
- Figyelsz? - néztem rá csúnyán.
- Figyelek baszki. - sziszegte.
- Pamelának hívják. Nagyon cuki csaj szerintem illene hozzád. - vetettem rá könyörgö pillantást.
- Rendben, de nem ígérek semmit sem. - mosolygott.
- Oké akkor készülj ott jön. - kapta egyből hátra a fejét.
- Jó bőr szivi. - ámult.
- Akkor én lépek. Csak ügyesen.
Pánikba esett
- Mi van ? Ne csináld ezt velem, ki foglak nyírni.
- Hát te hová mész? - aggódó tekintettel nézet rám Pamela.
- Tudod nekem most mennem kell, sürgős telefon hívást kaptam.
- Ohh veled tartok. - fordult volna vissza.
- Nem, nem. Ő ott Kaleb a legjobb barátom. Rá bizlak ha nem bánod.
Oda nézet láttam rajta, hogy hezitál, de én már ott sem voltam. Ahogy rohantam kifelé megbotlottam, nem is én lettem volna ha ez nem történik meg. A térdem így sem volt a legjobb, mivel már baleseteztem vele.

Másnap még mindig bicegtem, és amikor megálltam a lépcső előtt a suliban. Megmarkoltam a korlátot, készültem arra, hogy megindulok. Egy kezét éreztem meg magamon, rá néztem Jackson felkapott és felvitt a kezeiben, úgy éreztem magam mint egy menyasszony.

- Köszönöm, hogy felhoztál. - érzékenyültem el.
- Nagyon szívesen. Remélem minél előbb helyre jössz. - nevettem rám és le ment a lépcsőn.
Tetszett a figyelmessége, senki sem segített volna rajtam. Kaleb nem volt a közelben, Pamela sem sőt senki. Remélem minél hamarabb meggyógyulok. Nem akarok bicegve menni az esküvőre, eléggé szarul néznék ki. A napom nehézkesen ment elmentem a dokihoz teli nyomtak bogyokkal, kérdezték van e kisérőm mivel bármelyik pillanatban bedobhatom az unalmast. Hazudtam azt mondtam van. Mia nem volt otthon, Pamela órán volt, Kaleb pedig kitudja maga a sátán nem lepődnék meg, ha a pokolban éppen uralkodna. Ahogy "sétáltam" elkezdett zugni a telefonom persze a táska legalján. Ki a franc lehet, gondoltam magamban. Mire kihalásztam letette. Szuper gondoltam magamban. Ahogy haza értem láttam nyitva volt az ajtó. Ha betörtek és leütnek az lenne a napom fény pontja, habár meg sem érezném. Nyugodtan be bicegtem láttam, hogy a húgom ül a kanapén.