Why me?

41.rész (Lány vita)

Látva Ruby ruháját oda találtam hozzájuk.

- Hát itt vagy. - karolt át Ruby.
- Ideje lenne indulni skacok. - jelezztem a szememmel Cami-nak.
- Talán valami történt.? - érdeklően tette fel a kérdést Blake.
- A pszichopata csajod, valamit be adott a barátunknak utánna bezárta az egyik takarító szertárba, és ha ez nem lenne elég idióta, mert nem gondolt át semmit, de sikerült elbaszni a bulizást szóval mi lépünk. - fogtam meg a két lány kezét.
- Hogy mi a fasz történt? - dühöngött Ruby.
- Állj Raquel csak még egyet had táncoljak veled. - nyújtotta a kezét George.
- Menj megvárjuk annyira akartad ezt az estét. - simitotta végig a ruhámat Ruby.
- Rendben csak egy tánc után lépünk.
- Meg egyeztünk.

Fura volt George-val táncolni, magabiztos és könnyed volt. Csak azt nem értem miért akarta ennyire ezt a táncot.

- Bárcsak tovább maradnál. - csúszott lentebb a keze.
Nagyot nyelve nem válaszoltam.
- Tudod Raquel nagyon gyönyörű vagy ebben a ruhában. - nyögte a fülembe.
- Megtisztelsz.!
- Nem érdemel meg téged az a fiú. Ki fog téged csak használni. - próbált a barátom ellen hangolni.
- Ne érdekeljen téged az én kapcsolatom. - léptem egyet hátrébb.
- Szívesebben tudnálak az én oldalamon. - pimasz mosolya fel keltette bennem azt az érzést, hogy szívesen pofán vágnám.
- Hogyan tervezted hárman? Én, te , rubby.? - nevettem.
- Akár. - komolyan beszélt.
- Te.... Már meg ne haragudj, de te beteg vagy. Oké, hogy sok a pénzed, és, hogy rubby is ezért van csak veled. Én más vagyok.
- Ez vonz pont ez, hogy más vagy.
Mikor lesz már vége ennek a zenének?! Kiáltottam magamban.
- A barátod Blake, hogy lett a barátod? Másak vagytok. Mint a tűz és víz. - tereltem a témát.
- Egy megnyitón találkoztunk, és megkedveltem. Zsivány egy fickó. Még a csajozását is ismerem.
- Már pedig?
- Ha kiszúr magának valakit. Eljátsza, hogy véletlenül leönti a lány ruháját valamivel. Elviszi egy boltba vesz neki egy új ruhát,  kérkedik azzal ki is ő, azután pedig haza viszi őket és jól megdugja másnap pedig ki teszi őket.

Belém csapot a felismerés a fele megtörtént. Csak nekem akkor Jackson már volt. A gazember.
- Egyedies. - bambultam magam elé.
- Az ajánlatom, még mindig él. Ha netán nem működne a fiúval én itt leszek. - kacsintot.

Vége lett a zenének én meg hanyat homlok menekültem a többiekhez.
Mindenki itt volt egy kupacban.

- Menjünk. - néztem rájuk.
- Mintha szellemet láttál volna. - karolt belém rubby.
- Rubby, a sugar daddy-d egy őrült. - kapkodtam a levegőt.
- Ezt, hogy érted? - emelte fel a hangját Jackson.
- Lényegtelen szívem. - haraptam bele a számba.
- Ki kezdett veled mi? - pimaszul mosolygott Rubby.
- Nem mondani annak, de akkor is bolond.
- Raquel nyugi. Majd én rá szólok. Rám hallgat nem úgy mint a többire.
- Te sem vagy százas. - húzta el a száját Kaleb.
- Többi? - akadtam ki.
- Raquel az én világom az én világom. Nem értheted.
- Jah ,mert a ribanc élet módot nem lehet szépíteni. - szólt be Tammy.
- Mintha te jobb lennél egy kurva szertárban voltál elzárva, amíg mi elvoltunk.
- Még mindig jobb mint egy vén szatyor mellett az életedet leélni.
- Ha tudni akarod, nem csak vele szoktam lenni. - tombolt Rubby.
- Jah, hogy nem csak a vén kolbászt szereted így érted? - Tammy higgadtan oltotta.
- Ha kell Kaleb kolbászát is kipróbálom.-feszültek egymásnak.
- Kuss legyen! - orditottam el magam.
- Nekem nem lehet bele szólásom? - érdeklőtt Kaleb.
- Nem te vagy most a porondon cimbi.- veregette hátba Jackson.
- Lehet jobb ha kimaradunk ebből ügye?
- Úgy bizony. - karolta át Jack Kaleb-et.