Why me?

23.rész (Soha)

Nem mondta az okát, hogy miért megy. Habár így indítani egy kapcsolatot nem éppen jó ötlet. Ha ezt kibírjuk akkor minden mást is.

Jackson elment fürdeni, Kaleb mellém ült, hogy tudjunk beszélni.
- Hallottam. - törte meg a csendet.
- Mit?. - lepődtem meg.
- Hogy elmegy, meg azt is, hogy lefeküdtél Scott-al. - ült török ülésbe.
- Igen el megy. - bologattam bambulva. - Scott az csak egyszeri alkalom volt. Csak tudod késik pár napja és kicsit parázok.. - vágtam fancsali képet.
- De te nem is akarsz gyereket. - gondolkodott el rajta.
- Hát ezaz. Nem akarok. Én nekem nem vágyam. Nem lennék jó anya és jó feleség sem.
- De Jackson akar majd egyszer nem?
- Nem tudom azért erről még korai beszélni. - töröltem le a könnyeimet.

1 hét el telt már azóta amióta Jackson haza ment. Még mindig nem jött meg az amire várok már egy ideje. Munka után elmegyek egy orvoshoz, de mielőtt elmennék felhívom Scott-ot, hogy kísérjen el.

Magamhoz vettem a telefont beütöttem a számot, kicsengett fel is vette. Ha az vagyok akkor legyen ott az is aki csinálta nem igaz?!

- Szia! -szóltam gyorsan bele.
- Szia hogy vagy? Miért hívtál? - kérdezte kedvesen.
- Ráérsz egy pár óra múlva?
- Persze miért?
- Elkísérsz az orvoshoz?
- Valami baj van? Beteg vagy? - aggódott.
- Igazából ehhez neked is közöd van. - rágtam idegeskedéss közben a körmöm.
- Ügye nem!? - kezdett el idegeskedni.
- Lehetséges.
- Rendben indulok ott találkozunk. - tette le a telefont.

Fél óra múlva már ott álltam a rendelőben. Scott pedig belépett talpig diszben. Gondolom a munkából jött. Egy drága karóra díszítette a kezét. Kék öltönye mintha rá öntötték volna.
- Szia. - puszilta meg a homlokomat. Megasabb volt nálam legalább egy fejjel.
- Lassan én jövök készen állsz? - túrtam bele a szőke hajamba.
- Bármi történik én támogatlak. - fogta meg a derekamat és úgy kísért be.

Olyan érzés volt mintha mi egy pár lennénk. Pedig nem vagyunk azok és nem is leszünk.

- Nehogy elengedj! - rémült voltam
- Soha nem tenném!. - szorított rá a derekamra.