Why me?

2.rész (Jackson)

Hunter-al együtt sétáltunk ki a nappaliba.
- Kérsz egy pohárral? - emeltem meg az üveget.
- Persze, ha már így fel ajánlottad. - célzott a pizsomámra.
Elég béna volt a pizsama ami rajtam volt. Meleg volt de én akkor is egy szürke pulcsiban ültem és egy fekete mackó nadrágban.
- Szexi nem? - fogtam meg a pulcsi anyagát.
- Nagyon csini. - nevetett egyet és ivott a borból.
- Milyen szakon vagy? - kérdezte.
- Televíziós műsorkészítő szak . - ittam ki a pohár tartalmát.
- Azta! És nem fura, hogy egy könyvtárban dolgozol?
- Igazából a pénz az pénz. - öntötem még egy pohárral.
- És te Hunter fiú mi szeretnél lenni ha nagy leszel? - vettem le pulcsim ami alatt egy szürke póló volt.
- Ha feltehetnél nekem egy kérdést amire muszáj lenne válaszolnom mi lenne az? - terelte a témát.
- Mi leszel ha nagy leszel Hunter? - tettem fel újra.
- Fotográfia szakon vagyok ergo tudod a választ. - nyögte ki
- Az szerintem tökre király. - mosolyogtam rá.

Reggel miután a barátnőm másnaposan kelt, nem ment be dolgozni. És muszáj voltam azt hallgatni, hogy Hunter olyan kedves, olyan jó, és ráadásul még gazdag is.

- Ohh Hunter kérdezi nem e megyünk el a foci meccsét megnézni.?! - pötyögte is a választ.
- Öltözz! Indulunk. - Mia úgy nézett ki mint egy mosott "kaka".
- Nekem nincs kedvem idiótákat nézni akik kergetnek egy labdát. Kösz de kihagyom.
- Ne már. Ki tudja lehet te is ott találod meg a nagy Ő-t.! - könyörgött.
- Rendben el megyek veled a hülye focira. A hülye pályára, ebben a hülye ruhában.
- Légy egy kicsit optimista!.
- Megyek hülyéket bámulni akik egy labdát kergetnek. - javítottam ki az utolsó le hülyézést és mutattam magamra.
- Természetesen gyönyörűek leszünk. - húzott magával és nem foglalkozott a hisztimmel.

A lelátón ülve figyelve az ellenfél csapatát. Meg akadt valakin a szemem, akit tudok is, hogy milyen szakra jár. A meccs végén persze lementünk a nagy Ő-höz gratulálni, hogy nyertek. Ahogy ott álltam és néztem a szerelemeseket. - meguntam és hátrálni kezdtem, hogy magukra hagyjam őket. Hirtelen hátráltam és nem néztem magam mögé, bele ütköztem egy srácba aki az ellenfél csapatában játszik.
Megfogta a derekamat, hogy ne essek el.

- Köszönöm szépen.... - nem tudtam a nevét.
- Jackson. - nyújtotta a kezét. Kidolgozott teste barna haja, és azok a csodaszép zöld szemek elvarázsoltak.
- Jack. - mosolyogtam.
- Neked mi a neved ha szabad tudni.? - folyamat a tekintetemet kereste.- Igazából nekem mennem kell elnézést.- indultam el a kijárat felé. Szinte elrohantam tetszik nekem ez a srác kívülről, igaz hülyeség volt elszaladni, de én ilyen vagyok.

Úgy vettem észre az olvasók akik itt olvasnak jobban szeretik a rövidebb részeket vagyis nekem ez tűnt fel ti hogy vagytok ezzel?