Diabolical - Harry Potter fanfiction

5.fejezet

A hét további része viszonylag hamar eltelt, és mire Lara észbe kapott, már hétvége volt.
Ezzel semmi baj nem is lett volna, ha a lány nem lustálkodik egész héten, és legalább valamennyi házi feladatot elkészít a kiadottakból.

- De Ella...

- Felejtsd el, Lenkov. - nézett fel egy pillanatra Ella a könyvéből, kezét az ölében fekvő macskáján nyugtatta. A Mardekár klubhelyiségének az egyik asztalánál ültek. - Egész héten lett volna időd csinálni, ha nem lett volna éppen olyan fontos, hogy "havat lapátolj" szeptemberben, és hogy "kivasald a macskát" vasaló nélkül, hogy csak a legjobbakat említsem.

Lara duzzogva elfordította a fejét.

- Csak hogy tudd, tényleg fel kellett szednem a havat, miután véletlenül sikerült egy szép, hideg és egyébként tökéletes kupacot varázsolnom a ruháidból..

Ella és Primadonna teljesen egyszerre emelték fel a fejüket, hogy gyilkos pillantások sorozatával támadják meg Larát.

Lara úgy döntött, itt az ideje menni.

Zavartan nevetgélve felkelt a helyéről, aztán szemét le se véve a macskáról hátrált a klubhelyiség kijárata felé.

- A könyvtárban leszek, ha esetleg... - Ella és Primadonna megszólalásig hasonlító szúrós pillantása belefojtotta a szót. - keresnél.. - motyogta, aztán kicsusszant az ajtón.

Az alagsori folyosó kihalt volt, pont mint a klubhelyiség. Lara a hideg falnak vetette a hátát és felnézett a plafonra.

A macskákban tényleg van valami ördögi. - gondolta borzongva, felidézve magában Primadonna démoni sárga szemeit.

Kezeit zsebre vágva ellökte magát a kőfaltól, és lassan elindult a könyvtár felé.

Hosszú ujjai folyamatosan az ezüstös, átlátszó kővel játszottak, ami szokás szerint a talárja zsebében pihent. Egy hirtelen mozdulattal aztán belevágta a kis tárgyat a legközelebbi falon ragyogó tűzbe.
Az arcán megjelenő mosoly kicsit sem volt őszinte, mikor elindult felfele a lépcsőn. Karcsú alakját körbeölelte a fény, mikor elhaladt a nyitott kapu előtt.

A Roxfort óriási kertjéből kiáltások zajai hallatszottak be, ahogy az összes diák kiélvezte az utolsók között lévő meleg napokat.

Mikor Lara belépett a könyvtárba, az arca azonnal felderült.

- Hé, 'Mione! - kiáltotta, elfeledkezve az alapvető csöndszabályról, ami érvényes volt a könyvtárban.

- SHHH! - pillantott rá szigorúan Madam Cvikker, ujját a szájánál tartva.

Lara ezután behúzott füllel és farokkal sunnyogott oda Hermionéhez, aki úgy tűnt, jól szórakozik a lányon.

Lara szó nélkül leült az egyik székre, Hermionéval szemben, és rádőlt az asztalra.

- Ella nem hajlandó segíteni nekem a házi feladatokban, és még ki is rúgott a klubhelyiségből, miután elmondtam neki, hogy véletlenül hókupaccá változtattam a ruháit.. - kezdte el panaszolni Lara a gondjait, mire a másik lány együttérzően és kicsit szórakozottan pillantott rá.

- Segíthetek neked, ha akarod.

Lara arca egyből felderült, mintha csak erre az ajánlatra várt volna, és szélesen elvigyorodott. Értékelte Hermione kérdések nélküli ajánlatát.

- Van nálad penna és papír?

Hermione bólintott, és kihúzta a kért darabokat az olyan rendben tartott táskájából, amire Lara tudta, hogy ő sosem lenne képes. Ő még a saját testrészeit is elhagyta volna a nagy kupiban, ha azok nem lettek volna hozzánőve.