Diabolical - Harry Potter fanfiction

10.fejezet

A vasárnap reggel félméteres hóval és egy befagyott tóval köszöntötte a roxfortos diákokat.

Lara így találta magát reggeli után a jégen, egy pár, a durmstrangban is használt korcsolyával a lábán.
Lara egészen jól tudott korcsolyázni, tekintve, hogy Raisával minden adandó alkalommal kimentek a közeli tavak egyikére abban az iskolában.

Az ikrek, akik elsősorban kirángatták őt a hóba, most hógolyókat gyúrva dobálták meg a gyanútlan diákokat, akik még kint voltak velük.

Lara a tó szélére csúszott, és lefékezett. Arcán alamuszi mosoly terült szét, ahogy kesztyű nélküli ujjaival gyúrta a saját hógolyóját, ami a következő pillanatban telibe találta George-ot.

A fiú lesöpörte a talárjáról a havat, és egyenesen Lara fele nézett, aki hirtelen rendkívül érdekesnek találta az ég tanulmányozását.

– Engem nem tévesztesz meg, Csokibékás lány. Tudom, hogy te dobtál meg. – lépett oda hozzá George vigyorogva.

Lara tettetett sértődöttséggel kapott a szívéhez, ujjainak végei már jegesre voltak fagyva.

– Soha nem tennék ilyen gaztettet.

Aztán jó mardekáros lévén megfogta George talárjának az ujját, és a meglepetés erejét kihasználva, berántotta őt is a jégre.

Larát sem tévesztette meg az ikerpár gyanúsan jókedvű viselkedése. Egyértelmű volt, hogy mindkét fiú szeretett kviddicsezni, és most csak azt akarták, hogy mindenki elhiggye; őket nem rázta meg ez a dolog, Umbridge nem nyerte meg ellenük a háborút.
Lara megtett minden tőle telhetőt, hogy jobb kedvre derítse őket.

George kesztyűs keze kellemesen melegítette az ujjait, ahogy – a fiúnak hála – ügyetlenül csúszkáltak a jégen.

– Mégis hogy lehet az, hogy a Csokibékás lány ilyen jól tud korcsolyázni? – kérdezte George, játékosan rászorítva a kezére.

Lara arca hirtelen ellágyult.

– A Durmstrang körül minden évben befagytak a tavak, és mindig kijártunk korcsolyázni. – későn vette észre, hogy többes számot használt, arca megrándult, szabad kezével azonnal a zsebében kezdett matatni a verae amicitiae kövéért. Mielőtt George rákérdezhetett volna a többes szám okára, gyorsan folytatta. – Hogy lehet az, hogy a nagy George Weasley nem tud korcsolyázni? – emelte fel a hangját színpadiasan.

Miközben közösen nevetgélve siklottak tovább a jégen, Lara megtett mindent, hogy az emlékek ne ragadják magukkal.

***

A másnapi reggelinél megjelenő félóriás a tanári asztalnál érdemelt Larától egy pár pislogást, mire a lány rájött, hogy kit lát maga előtt.

Hagrid, a tiszteletbeli tagja a Főnix Rendjének, egészen az első varázslóháború óta. A nagyapja feljegyzései szerint kirúgták őt a roxfortból még fiatal korában, és egyedül Dumbledore-nak köszönhette, hogy maradhatott vadőrként az iskola körül.

Gondoskodó, a végletekig hűséges Albushoz. Vérbeli griffendéles.

Hermione elmondása szerint, neki kellett volna tanítania a Legendás Lények Gondozása órát, a tantárgyat, amihez Larának körülbelül annyi köze volt, mint Nikolainak Milához.

A kérdés csak az volt, hogy a tanár miért a tanév kezdete után két hónappal érkezett meg az iskolába.

A lelkes köszöngetések alapján ugyanis ez volt a helyzet, és Larának szándékában állt kideríteni, ha valami rendi ügy volt a háttérben.