Diabolical - Harry Potter fanfiction

20.fejezet

Larát felkészületlenül érte az öt Reducto! kiáltás.

Számíthatott volna rá, hiszen ismerte Harryéket. Viszont annyira el volt foglalva a Bellatrixszal való beszélgetéssel, hogy teljesen figyelmen kívül hagyta a kis csapatot.

De ez egyszerűbb volt, mint megnézni a szemeikben lévő fájdalmat, amit az árulása okozott.

Így viszont nagyobb volt az ár, amit fizetett a figyelmetlenségéért.

A robbanásbűbájokat mindannyian egy-egy jóslatokkal tele lévő polcra irányították, és ha Larának nem lettek volna ilyen jó reflexei, biztos az egyik ilyen alatt végzi. Az utolsó pillanatban ugrott félre a felé dőlő gömbzápor elől, és előhúzta a pálcáját, hogy maga köré vonjon egy Protego-t.

Valami viszont kilökte a kezéből a varázstárgyat, ő pedig tehetetlenül kezdett el előrezuhanni.

Lara félig vakon, és köhögve a portól, ami már a jóslatokon lehetett vagy évszázadok óta, próbálta megvédeni a fejét a lezuhanó tárgyak elől, és imádkozott, hogy ne essen rá egy polc sem, vagy találja el egy eltévedt átok.

- Futás! - hallott egy hangot, ami kísértetiesen hasonlított Harryére.

Valami ezernyi darabra tört mellette, és érezte, ahogy a szilánkok felé is repülnek. Szorosabbra csukta a szemeit, és kisebbre húzta össze magát.

Pár másodperc után aztán a hangok mintha halkulni kezdtek volna, Lara pedig hunyorogva kinyitotta a szemeit. A jóslatok fátyolos hangjai összefolytak a fülében, ahogy bizonytalanul felkelt, és elindult a pálcája keresésére a ködös teremben.

Csak remélni tudta, hogy nem tört össze.

Köhögve botladozott végig, mikor valami nedveset érzett meg lefolyni a homlokán. Még mielőtt odanyúlt, már tudta, hogy vér lesz ott. Valószínűleg az egyik szilánk.

Lara kétségbeesetten próbált visszaemlékezni, hogy hogyan lökhették meg, és melyik irányba eshetett a pálcája.

Az utolsó pillanatban ugrott félre a felé irányzott zöld átok felől, amit a szeme sarkából látott meg.

- Állj! Én is halálfaló vagyok! - kiáltott bele a terembe, túlharsogva a sok fátyolos hangot, akik még mindig mondták a jóslatukat.

A csuklyás alak megállt, kezében ott maradt a pálcája, még mindig Lara felé mutatva vele. Lara el se hitte a szerencséjét, mikor jobb kezével kitapogatta maga mellett a saját pálcáját. Lassan felemelte bal kezét, úgy, hogy a talárja felcsússzon.

A csuklyás alak bólintott, és amint visszaengedte a fegyverét maga mellé, Lara kilőtt rá egy Obstructo-t.

A halálfaló több métert esett hátra, feje keményen csapódott bele az egyik polcba, ami vészesen megingott, újabb jóslatzáport zúdítva a földre.

Lara pillanatok alatt ott volt a férfi előtt, egyetlen pontos mozdulattal kirúgva annak kezéből a pálcát.

A halálfaló dühösen felkiáltott, de nem mert mozdulni félig ülő, félig fekvő pozíciójából.

- Te áruló ribanc! A Sötét Nagyúr nem fogja ezt elengedni!

Lara hidegen elmosolyodott.

- Nincs szükségem arra, hogy a Sötét Nagyuratok elengedje ezt. - felelte Lara, hangja olyan volt, mintha az időjárásról beszélne. - Azt akarom, hogy halott legyen, az összes halálfalójával együtt.

Lara arcáról nem olvadt le a mosoly, mikor felemelte a pálcáját, hogy kilőhesse az átkot.

***