Diabolical - Harry Potter fanfiction

12.fejezet

Lara, a legnagyobb meglepetésére a kanapén ébredt fel karácsony reggelén.

Nem emlékezett arra, hogy mikor nyomta el az álom, de most egy vastag, puha takaró volt ráterítve, ami azt jelezte, hogy valaki bizony észrevette, hogy alszik.

Ez a gondolat jeges félelemmel teli érzést hagyott benne, ami annyira lefoglalta, hogy észre sem vette, hogy kivételesen nem gyötörték a rémálmok éjszaka.

Rémálmok, amik magukba foglaltak volna sok vért, és a halott Raisát.

Lassan felült, és talárjába benyúlva kitapogatta a pálcáját. Miután ezt megtette, kicsit jobban érezte magát, de tudta, hogy óvatlan volt. Leengedte a védelmét, és hiába mondta Dumbledore, hogy a kúriába nem jöhet be senki, Lara mégsem bízott ebben.

Lara körbenézett a szalonban, és legnagyobb meglepetésére csinosan becsomagolt ajándékokat látott meg a kanapé körül.

Pislogott párat.

Eddig csak Raisa adott neki ajándékot.

Rászorított a kőre a zsebében, és arcán gyermeki lelkesedéssel ugrott neki az első ajándék kibontásának. Az ikrektől egy óriási csokibékacsomagot kapott, amit rögtön neki is állt elfogyasztani. Molly egy kötött pulcsit adott neki, és egy ismeretlen feladójú csomagban egy pár különböző színű és mintájú zoknit talált. Lara nem habozott felhúzni mindhárom ruhadarabot, és szájából kilógó csokibékával kezdte el kibontani a többi ajándékot.

Mikor Hermione csomagolását tépte le, meglepődve tapasztalta, hogy egy könyv van benne. Kíváncsian kinyitotta, és abban a pillanatban azt kívánta, bárcsak ne tette volna.

– Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra! – kiáltotta vidoran a határidőnapló, és Lara rángatózó szemöldökkel hallgatta.

Néma fogadalmat tett, hogy az első adandó alkalommal a tűzre veti a könyvet.

***

Lara a lépcsőn felfele menet futott össze Hermionéval.

– Ó, szia Lara! – mosolygott rá a griffendéles lány, egy csinos csomagot szorongatva a kezében. – Tetszik a megoldásíró penna, de nem hiszem, hogy fogom használni. – Lara erre széles vigyorra húzta a száját, ami a következő pillanatban oda is fagyott az arcára. – Ugye te is kedveled azt a határidőnaplót?

Lara visszagondolt a folyamatosan beszélő határidőnaplóra, amit végül egy jól irányzott rúgással hallgattatott el.

– Imádom! – felelte lelkesen, bal kezét a szívére téve. – Nem is választhattál volna jobb ajándékot!

Hermione elégedetten bólintott erre, és ment tovább a lépcsőn.

– Nem vagyok benne biztos, hogy a fiúk is értékelni fogják, de egyszerűen mindig az utolsó pillanatra hagyják az összes feladatukat..

Ebben a pillanatban befutottak az emlegetett szamarak, Freddel és George-dzsal kiegészülve jöttek lefele a lépcsőn.

– Köszönöm a könyvet, Harry! – mondta Hermione lelkesen, az ikrek pedig Lara mellé léptek.

– Nem tudjuk, honnan kaptad a fülest, hogy szükségünk van ezekre a hozzávalókra a kísérletezéshez.. – kezdte el csóválni a fejét Fred, szórakozott csillogással a szemében.

– ...de köszönjük. – fejezte be George egy bólintással, arcára hálás mosoly kúszott.

Lara is elvigyorodott.

– Megvannak a forrásaim. És bőven megérte a sok csokibékáért, amit kaptam.

– Nehogy ruhát adj neki! – hallatszott Ron figyelmeztető hangja, amire mindhárman felkapták a fejüket. – Sirius azt mondta, nem engedhetjük el Siport, mert túl sokat tud.