Diabolical - Harry Potter fanfiction

21.fejezet

Lara a Roxmortsba hoppanált, a legközelebbi helyre a Roxforthoz, miután oda nem tudott.

Kezeit zsebre dugva, a legnagyobb nyugalommal indult el az ezertornyú kastély felé, ahol azonnal az igazgatói iroda felé vette az irányt.

A gyűrű ismerős, de mégis ismeretlen formája nyughatatlanná tette a kezét, ujjai folyamatosan a Durmstrang címerével ellátott ékszerrel játszottak.

A kastély kongott az ürességtől, a nap éppenhogy csak kelt fel az égen.Mikor odaért a szobrokhoz, kimondta a jelszót.

– Bűvös Bizsere! – szólt halkan.

A két kőből faragott lény azonnal félreugrott, Lara pedig megint ott találta magát az igazgatói irodához vezető lépcsőn. Az ajtó elé érve kopogott, és választ nem igazán várva, benyitott.

A szoba szörnyű állapotban volt: a kis műszerek darabokban hevertek a szőnyegen mindenfelé, sok könyv pedig kihullt a polcokról. Az egyik asztalnak a négy lába kiesett, és most a lapja magányosan feküdt a földön.

Lara ezekkel nem törődve, céltudatosan az igazgatói asztal felé sétált, aminek másik végén Dumbledore ült, hosszú ujjait szokásosan egymásnak támasztva.

Lara kitette az asztalra a gyűrűt; az hangosan koppant a néma csendben, amit most nem törtek meg a kis műszerek kattogásai.

– Köszönöm a naplót. Elég sokat segített. – mondta Lara, hangja kifejezéstelen volt, ahogy az egész arca is.

Dumbledore nyugodt mosollyal nézett rá.

– Akkor megtaláltad. – inkább kijelentés, mint kérdés.

– Nem fogok rákérdezni az okra, hogy miért nem kaptam meg hamarabb. A lényeg az, hogy megszereztem a gyűrűt; készen állok a nagyapám nyomaiba lépni.

Az igazgató arcán most először, valamilyen másik érzelem zavarta meg a derűs nyugalmat. Szomorúság.

– Ismered a mellékhatásait, ugye? A gyűrű a lelkedből táplálkozik: több száz muglit és varázslót menthetsz meg vele, de a végére te magad is olyan leszel, mint Voldemort. Lelketlen és embertelen, egy szeretet nélküli masina, akit ugyancsak meg kell majd állítani. Készen állsz eldobni magadtól az életed, hogy megmentsd a többiekét? – a lélekbe látó kék szemek mintha csak Raisáéi lettek volna, és Lara bólintott.

Dumbledore ünnepélyesen biccentett, Lara pedig a gyűrűt újra a zsebébe süllyesztve elindult kifelé.

– A Rend tagjain, és azokon kívül, akik ott voltak, senki nem tudja, hogy te is mentél. Maradjon is így. Nem akarunk feleslegesen magyarázkodni. – Dumbledore szünetet tartott. Mikor Lara bólintott, folytatta. – Boldog születésnapot, Lara. Már hivatalosan is a Rend tagja vagy. Ne viseld a gyűrűt, ameddig nem kapod meg a jelet. Most pedig menj, biztos vagyok benne, hogy sok mindent el kell magyaráznod a barátaidnak.

Ó, igen. Június tizenkilencedike, a születésnapja.

Milyen csodálatos nappal kezdi a tizenhetedik életévét.

***

Lara végül a gyengélkedőn találta meg a kis csapatot.

Mikor belépett, hirtelen csend lett, és azonnal legalább három pálca szegeződött rá.

A lány megadóan felemelte mindkét kezét.

– Mit keresel itt? – kérdezte Hermione, nagy barna szemeiben mély bizalmatlanság ült. – Halálfaló vagy. Hogy engedett be Dumbledore?!