Diabolical - Harry Potter fanfiction

16.fejezet

Amikor Lara megtudta, hogy mit kért Harry, nem ellenezte a fiú ötletét, viszont amiatt valami furcsa csalódottságot érzett, mikor kiderült, hogy az ikrek ezt az elterelést arra is fogják használni, hogy elmenjenek az iskolából.

Órák után voltak, már csak percek kérdése volt, hogy elinduljon a hadművelet. Lara magára erőltetett egy vigyort, és játékosan szalutált az ikrek előtt.

Mikor George egy szomorú mosollyal az arcán egy szoros ölelésbe vonta őt, elsőnek pislogott párat, aztán csak csendesen hallgatta a fiú szívverését.

Fred ajkai felfele görbültek, ahogy a griffendéles diszkréten elfordult tőlük.

– Ha van időd, látogass meg minket az Abszol út 93-as szám alatt. – suttogta George a hajába, aztán puszit nyomot az említett területre.

Az ikrek tényleg nagyon kitettek magukért, Lara több ízben is látta Umbridge-et eldöcögni valamelyik tűzijáték után, és a mocsár, amit az ötödik emeletre csináltak az iskola folyosójából, nem csak Lara szerint volt zseniális.

A diákok végül a bejárati csarnoknál gyűltek össze, ahol körbeállták Fredet és George-ot.

Lara a falnak dőlve figyelte, amint a két fiú szájából elhangzik az Invito seprű! mondat, és őszinte mosollyal az arcán tapsolt, mikor mindketten eltűntek az aranyló naplementében.

***

Következő napon éppen vége lett az átváltoztatástannak, mikor McGalagony, száját szokásosan egy vonallá préselve, félrehívta őt.

– Minden bizonnyal látta már a pályaválasztási tanácsadás kiírását a saját klubhelyiségében is, Lenkov kisasszony. Normális esetben ez ötödévben történik meg, és a saját házvezető tanárával, de Dumbledore professzor külön kérésére magával én fogok beszélni. – McGalagony pillantása kifejezetten komornak tűnt. – Keressen meg ma ötkor az irodámban, Lenkov kisasszony.

Ezzel a mondattal a griffendéles házvezető tanár elsétált, Lara pedig ott maradt egyedül a siető diákokkal teli folyosón.

***

Lara kényelmes tempóban sétált végig a McGalagony irodájához vezető úton, egy csokibékát majszolva közben.

Később kiderült, hogy Larának senkivel nem kell megküzdenie szeretett csokibékáiért, mert az ikrek vigyorogva nyújtották át neki a csomagokat, miután Lara vérszemet kapva indult volna el az iskola felé.

Lara zsebre dugta a papírokat és a kártyát, aztán bekopogott az iroda ajtaján.

– Bejöhet, Lenkov.

Lara nagy vigyorral az arcán nyitott be, aztán pillantása megállapodott a sarokban ülő túlságosan rózsaszín ruhákba öltözött Umbridge-on.

– Jó napot, Umbridge professzor, McGalagony professzor! – csivitelte Lara, aztán lehuppant a McGalagony asztala előtt lévő székbe. – Szép napunk van, nem igaz? Csokibéka kártyát? Ezen most nem Dumbledore professzor van..

A szobában szinte vágni lehetett a feszültséget. McGalagony remegő orrcimpákkal fújta ki a levegőt.

– Mint tudja Lenkov kisasszony, azért van itt, hogy megbeszéljük a pályaválasztási elképzeléseit. Ez magának persze már annyira nem aktuális.. nos, ahogy látom, a tantárgyaival nyugodtan mehetne aurornak. Esetleg a nagyapja nyomdokaiba akar lépni?

A gúnyos horkantást ami a szoba sarka felől jött, lehetetlen lett volna eltéveszteni.

– Pontosan ez a célom tanárnő. – bólintott Lara töretlen vigyorral az arcán, leharapva egy újabb csokibéka fejét, nem pontosítva, hogy McGalagony melyik mondatára érti a válaszát.