Az alkonyi szembe széllel való repülést Lara szívesen kihagyta volna, lehetett akármilyen szép is a táj. Jobban érezte magát két lábbal a földön, ennek ellenére nem tett sok erőfeszítést, hogy fent maradjon a thesztrálon. Látta, amint néhányuk szinte az életükért kapaszkodva ülnek a lények hátán, de Lara nem volt egy közülük.
Az ég gyorsan sötétedett, a folyamatos, csípős széltől még Lara végtagjai is meredtre fagytak.
A hirtelen irányváltoztatás lefele senki gyomrának nem tett jót, valaki fel is sikoltott közülük. Lara körbenézett a biztonság kedvéért, hogy nem zuhan-e senki, de mindenki a thesztrálába kapaszkodva, sérülés nélkül ért földet.
A Mágiaügyi Minisztérium, amit már Larának volt jó néhányszor szerencséje látni belülről, semmivel sem volt különlegesebb kívülről, mint a körülötte elhelyezkedő mugli épületek. Harry viszont minden második gondolat nélkül lépett be a kopottas telefonfülkébe, és a többiek is követték őt.
Miután mindenki bepréselte magát, nem sok hely maradt, főleg nem tárcsázni a hat-kettő-négy-négy-kettőt, mint ahogy Harry kérte. Lara, aki pont a tárcsa mellett állt, és bal kezével elérte volna azt, nem mozdult, helyette hagyta, hogy Ron csinálja meg a munkát.
A higgadt női hang felcsendült, és Harry bemondta a nevüket, a látogatási céllal egyetemben. Lara a zsebében tartotta a kezeit, ujjai rászorultak a pálca végére, főleg, mikor a lift elindult velük lefelé.A nagy csarnok kongott az ürességtől, és Lara tudta, hogy ennek nem így kéne lennie.
Sokszor jött el ebben a teremben, és azon kívül, hogy úgy ismerte, mint a tenyerét, azt is tudta, hogy még ennél későbbi órákban is szoktak itt lenni.
Hegyesen fülelve aztán elindultak a másik lift felé, ami csikordulva nyílt ki előttük. Mikor beszálltak, Harry megnyomta a kilences gombot, és a szerkezet ereszkedni kezdett.
– Rejtély- és Misztériumügyi Főosztály. – mondta be a női hang, ők pedig kiszálltak.
Harry azonnal egy dísztelen fekete ajtó felé fordult, és suttogva megszólalt:
– Gyerünk.
Aztán körülbelül két méterre az ajtótól megállt, és feléjük fordult.
– Jól van, figyeljetek! Szerintem pár embernek itt kellene maradnia őrködni.
– És hogyan szóljunk, ha történik valami? – Ginny fél szemöldöke felszaladt. – Lehet, hogy kilométerekre lesztek tőlünk.
– Veled megyünk, Harry!
– Ne is vitatkozzunk erről!
Lara biztos volt benne, hogy Harry még igenis vitatkozna erről, ha nem keresztapja élete lett volna a tét. Így viszont csak egy sóhajjal újra elindult, az ajtó pedig kitárult előtte.
Egy tágas, fekete terembe értek, a falakon egymás mellett megszólalásig ugyanolyan ajtók sorakoztak, és amire Lara felfigyelt az az volt, hogy az összes kilincs nélkül van.
Miután Neville becsukta mögöttük az ajtót, Harry kérésére, az egész terem sötétségbe borult. A kék fényű fáklyák a falon nem adtak túl sok fényt, és miközben Lara még nagyban azon volt, hogy lásson, dübörgés hangzott fel. A lángok hirtelen elmozdultak balra, és Lara ekkor jött rá: a terem forogni kezdett.
Néhány másodperc után aztán ez megállt, Lara pedig kinyitotta a szemét. Körbenézve látta, hogy nem mindenkinek volt ennyi esze, a legtöbbjük még vaksin pislogott a sötétben.
– Ez meg mi volt? – kérdezte Ron, fejét idegesen kapkodta körbe.
– Így nem tudjuk, hogy hol jöttünk be. – felelte Lara, Ronnal ellentétben viszont, ő nem suttogott.
आप पढ़ रहे हैं
Diabolical - Harry Potter fanfiction
फैनफिक्शनA trilógia első része. Az ördög sosem alszik, tartotta a mondás, amivel az összes Durmstrangos diák egyet tudott érteni, aki valaha megismerte Larissa Lenkovot. A lány kegyetlen, megfélemlítő és aljas, és ami a legrosszabb az egészben; elképesztően...
